Tényleg annyira pokol a babával az élet, mint itt írják sokan?

Szerintem az egésznapos pizsamában ténfergést kipipálhatod. 3 hetes a kisebb gyerkőc, egyelőre van hogy délben jutok odáig, hogy felöltözzek. :D Mondjuk ez kicsit más, mint amikor mindez saját döntés volt. :D

Egyébként amit leírtál, reális. Nem tudhatod milyen gyereket kapsz és neked milyen megéléseid lesznek, hogy fogod azt viselni, így nem is igen lehet olyanokat előre tervezni, hogy egy éves koráig bejárod vele fél Európát. Azt sokan kihagyják a képletből, hogy ehhez rugalmas baba és rugalmas szülők is kellenek. Én imádok utazni, de ha arra gondolok, hogy repülnöm kéne mondjuk a következő 2 hónapon belül, akkor inkább tökön döfném magam. Se kedvem, se energiám, se semmim. Se a csomagoláshoz, se a reptéri várakozáshoz, se a távoli városban andalgáshoz. Más meg alig várná...

Lehet, hogy a parod sokkal idosebb nalad, de csak emiatt nem vallalhatsz idejekoran gyereket.

Ez egy nagyon felelotlen es buta dontes lenne.

Gyerek az anyafuggo

En spec nyugis voltam nem akadtam ki, nem erdekelt mas velemenye, nem feltettem agyon a gyereket, pont leszartam nagyon sok mindent. A nevelesem hatarozott de liberalis megvannak a jatarok abbol nem engedek de ezek esszeruek.

A gyerekeim nyugisak jo szemelyisegu mindegyik.

Vagyis jo kombok vagyunk 😁

Az itteni dolgok alapján én is készültem a pokolra, de nem volt az... Az éjszakázást jól viseltem.

Nekem az volt rossz, hogy mindenki azt mondja a "természetes szülés előtte fáj a császár meg utána". Hát nekem a természetes szülés is rohadtul fájt utána. 6 hétig nem tudtam ülni, alig tudtam járni. Itt mindenki azt írja, hogy hüvelyi szülés után felpattang az ágyról és kutya baja nem volt... Hát, nálam nagyon nem ez volt. Az újszülött időszakot nekem a fizikai fájdalom keserítette meg.