Aki egy gyereket vállal, mi az oka, hogy nem lesz testvére? Mindig is egyre vágytál vagy megváltozott a véleményed?

Mi még nem döntöttük el, eredetileg legalább kettőt akartunk. Az első most tölti a hármat. Én azért bizonytalanodtam el, hogy legyen-e második, mert azt látom, hogy az elsővel csak akkor értek szót, akkor hallgat rám, akkor tudom fegyelmezni, ha teljesen rá figyelek. Szoktam látni más szülőket pl. telefonálni és közben fél szemmel a gyereket lesni, utasítgatni, nekem ez nem megy, vagy legalábbis rosszul. Ha boltba megyünk, akkor is nehézségem szokott lenni a kasszánál, nem tudok a pénztárossal kommunikálni és közben a gyerekre figyelni, hogy mit csinál, és főleg nem tudok rászólni úgy, hogy hasson (pedig ha úgy szólok rá hogy nem máshova figyelek közben, akkor hat).

Márpedig ha most születne egy második, akkor folyamatosan ez a helyzet állna fenn, hogy osztani kell a figyelmem.

Végülis az a terv, hogy kicsit nagyobb lesz a korkülönbség, akkor a nagynak már benő addigra a feje lágya valamennyire és úgy szerintem be tudom vállalni.

En mindig tobbet, 3-4 et akartam. Amig nem lett egy 😂 Akkor ugye megvaltoznak a dolgok.

Egyebkent szerettem volna meg, de az endometriozisom miatt orulok, hogy egy is sikerult.

Mindig két gyereket szerettem volna. Nekem nagyon jó a kapcsolatom a testvéremmel. De...

-Mind a kettőnk felmenői között voltak ikrek, így van rá esély, hogy besikerülne.

-Az álom házunk, ahonnan sose szeretnénk elköltözni 3 főnek tökéletes, 4 főnek szűkös lenne, 3 gyerekkel muszáj lenne költözni

-A terhességem borzasztó volt, soha, de soha nem szeretném újra átélni. A szülés se volt szuper, de a terhesség sokkal rosszabb volt számomra.

-Még pici a baba, de borzasztó hasfájós, csak kézben van el egész nap. Ha a második gyerek is ilyen lenne, nem tudnám kivitelezni.

- Anyagilag így megtudunk neki adni mindent, ha bármi váratlan történne, egyedül is fel tudnám nevelni és a férjem is normálisan. 2 gyerekkel ez már neccesebb lenne

- Annyi ismerősnek van beteg gyereke, vetélése, nem jön össze stb. Hogy hálát adok ezért az egy egészséges babáért is, nem akarok kockáztatni.

Mindenki azt mondja, majd meggondoljuk, az idő megszépíti a dolgokat. De nem. Elég egy gyerek is, vannak az utcában vele egy korú babák, lesznek unokatesói, társasága.

Én eredetileg egyet sem akartam, ez megváltozott arra hogy legyen 1. Számomra borzalmasan nehéz kihívás ez az egy is, pedig nem beteg, csak én vagyok valószínűleg kevésbé alkalmas erre a feladatra. :(

Egyébként érdekes tény, hogy amióta megvan, azóta gondoltam már arra hogy legyen második, egyfajta terápiás jelleggel hogy majd másként csinálnék mindent, jobban. De nyilván ez csak illúzió. Több gyereknél a feladat is több, hiába van meg a gyakorlat. Szóval szívesen szeretnék még egy vagy akármennyi gyereket, de nem bírnám idegekkel, felelősséggel felnevelni, úgy meg nincs értelme.

" egy kollégám mondta, hogy úgyis az apja dönti el, mennyi lesz"

Bocs, de ezt nem értem, miért pont a FÉRFI döntené el?

Egyrészt a nök szednek fogamzásgátlót, vagy ha óvszert használnak, ragaszkodhat ahhoz, hogy anélkül nincs szex, de ha terhes lesz, a nöknek jogában áll elvetetni is - szóval a NÖ dönt!.

Tini koromban akartam kettot, egy lanyt-egy fiut, mivel nekem is egy batyam van. Aztan megismertem a mara mar ferjemet, akinek egy fia van az elozo kapcsolatbol, igy ugy voltam vele, legyen egy kozos es kesz. Igy is lett, jovo honapban szulok, es tobbet nem akarunk.

O 39 eves, tolem tobb nem lesz, viszont a harmadik nonek nem akarja megcsinalni a harmadik gyereket. Olyannyira nem akarunk, hogy beszelgettunk mar a vazektomiarol, es nincs ellene kifogasa.