Mi ez az irtózás a tápszertől? Hogy ment át ez az egész ilyen tápszer ellenességbe?

2.4. válaszoló vagyok.

tökéletes anyuka, nem volt semmi baj a babámmal, valóban nem az értelmező kéziszótárral a kezében ült mikor rátalált az elválasztásra és úgy gondolta ezt ki kell próbálnia, nagyon buli lehet...

imádtam szoptatni, ő is nagy cicis volt de egyik napról a másikra már nem érdekelte, izgalmasabbak voltak talán az új ízek vagy nem tudom. 1 hónap szenvedés után mikor egy csepp tej nem jött ki a melleimből kapott egy adag tápszert, egyből elfogadta és azóta is imádja :)

hát igen, szar anya vagyok mert nem lettem depressziós, hogy így döntött, elfogadtam és ugyanúgy szerettem tovább.

a babák nem hülyék csak kicsik!!!

azt gondolom ha nem kérik a cicit, már nincs szükségük rá. sőt tovább megyek, vannak olyan babák akik egy évesen is csak szopizni akarnak, és híznak is szépen, nem nyűgösek, nekik még kell cici és kapják meg.

inkább azokkal kötekedj akik cigiznek szoptatás alatt ne azokkal az anyukákkal akik nem tudtak sokáig szoptatni. nem rosszak ők ettől és hál' Istennek remek anyatej pótló tápszerek vannak :)

Érdekes, amikor valaki tápszeres kérdést tesz fel, valahogy mindig idekeveredik egy ilyen szoptatós istennő, akinek mellesleg fogalma sincs a válaszról, csak azért ír ide, hogy felbosszantsa a többieket.

Azt írtad hogy 9 hónapos a babád, hát jól figyelj, még jöhet eső, jöhet fagy, a babád gondol eggyet, és úgy elválasztja magát hogy csak nézel. És majd azután gyere vissza ide észt osztani.

Az én lányom 10 hónapos volt, amikor leválasztotta magát, nevezz bénának, de tehettem bármit, ez az ő döntése volt, így tápszeres lett a végén. Jaj Istenem, szegény gyerek, hogy fog ezek után felnőni! :-)

De ha mégis olyan szerencsés anyuka leszel, hogy nálatok ilyen leválasztódás elő sem fog fordulni, akkor azt kívánom neked, hogy szoptasd a gyereked még legalább 13 évig, mint egy rabszolga. De ne legyél benne annyira biztos, hogy kamasz korában nem fog bármiért ugyanúgy beléd rugni, kioktatni, lealázni, mint ahogy te tetted itt meg a tápszeres babák anyukáival.

Elnézést a kérdezőtől, hogy nem a kérdésre válaszoltam, csak nagyon felbosszantott egy hozzászólás.

17:07esnek is szól.

Nekem az elején nehezen ment a szoptatás, mert a babám nem tudta rendesen bekapni a bimbót, csak az egyiket, de abból nehezebben indult a tej. Napokig járt hozzánk a védőnő, segített, tanított bennünket, hogy kell, mutatta, tette rá a picit, ha jól lakott, segített fejni, hogy ne gyulladjon be a mellem. Aztán ez olyan jól sikerült, hogy annyi tejem lett, hogy szó szerint ömlött. Imádtam szoptatni minden nehézség ellenére, imádtam azt az időt, amikor csak mi ketten voltunk a babámmal. Ja, és egy evésre elég volt csak az egyik mellem, mert abból is jól lakott úgy, hogy még azt is fejni kellett. Aztán alig volt még 2 hónapos, este degeszre ette magát, kifejtem még a rengeteg maradék tejet, lefeküdtünk aludni, és reggel mikor szoptattam, a két mellemből sem lakott jól. Hívtam a védőnőt, mondtam hogy mi a helyzet. Teljesen bepánikoltam. Mondta, nyugodjak meg, lehet, hogy nincs semmi gond, csak fejlődési ugrás, tegyem sűrűn cicire, had alakuljon ki az új kereslet-kínálat és amint tud még aznap feljön. Jött is. Hozta a mérleget, mérte szopi előtt, után, nézte, hogy szopik, mikor már tépte cibálta a mellem, akkor mondta, hogy tegyem át a másikra, közben megnézte az előzőt, abból már egy cseppet sem tudott kifacsarni. Aztán cibálta a másikat is, megnézte azt is, az is üres volt. Megmérte a babámat, hogy össz. mennyit szopott és sajnos kevés volt.

Kérdezte, hogy anyukám meddig tudott szoptatni, mondtam, nem tudom, de megkérdezem, sosem beszéltünk érről, aztán kiderült, hogy 2 hónapos koromban úgy elapadt a teje, hogy szinte semmi nem volt. Erre bólogatott a védőnő és mondta, hogy sajnos ez genetika is. Mint kiderült, anyukám azért nem mondta soha, hogy én meddig szoptam, mert nem akarta, hogy esetleg ez tudat alatt rögzüljön bennem és én is csak eddig TUDJAK szoptatni, mert elmegy a tejem.

Javasolta, hogy igyak szoptatósteát, szedjek homeós bogyót, meg egyek tejszaporító ételeket, igyak sokat, pihenjek sokat, fejjem a mellem és sűrűn tegyem a babámat is a mellemre, mert ő a legjobb szaporító. Aztán erre egy hétre megjött a menstruációm, és visszaállt a mennyiség, bár közel sem volt annyi, mint előtte. Tápszerrel kellett pótolni. Megtettem mindent, elkövettem mindent, amit csak el lehet követni, hogy legalább annyi tejem legyen, hogy a babámnak elég legyen. Depressziós lettem, kiakartam ugrani a 10ről, az tartott vissza, hogy a babámnak szüksége van rám. De akkor is szoptattam és szoptattam. De nem lett több a tejem. és minden hónapban, mielőtt megjött volna, mindig jóval kevesebb lett a tejem, és már sose állt vissza az előző állapot. Mindig több és több tápszert kellett keverni, amikor már elfogyott a fagyóból az aranytartalék. Segítséggel, de kimásztam a depiből is. És szoptattam még mindig. Aztán alig hogy betöltötte a kislányom a 8 hónapot, elkezdett bohóckodni a cicivel. Azt hittük, hogy csak szopási sztrják, és váltottam pozíciót, másik helyiségben szoptattam, senkit nem engedtem magunkhoz olyankor, tényleg csak mi voltunk ketten, se zene, se semmi nem zavart bennünket. De ez sem segített. 2 hét alatt teljesen leállt a szopásról. Ha csak meglátta a cicimet, összeszorította a száját és fordította el a fejét. Ha lefektettem, melléfeküdtem, és úgy akartam a szájába adni, hangosan sírva fordult el. Ha lefejtem és odaadtam neki cumisüvegből, akkor megette, de ez is csak 1 hétig ment, most már így sem hajlandó megenni. Csak ha erős ízű kajába keverem bele, mint pl. a sütőtök. És tejem még mindig van, naponta kell fejnem, mert feszül a mellem. De nem tudok mit tenni, nem ölhetem meg a gyerekemet csak azért, hogy szopjon. Nagyon megviselt, visel, hogy nem kell neki. A védőnő és a doktornő is azzal vígasztal, hogy ennek is örülnöm kell, hogy eddig tudtam szoptatni. Hát örülök is neki. De mégis szomorú vagyok.

Úgyhogy hidd el, a baba is letudja választani magát, és vannak olyan babák, akik nem tudnak maguktól rögtön szopni, nem csak az anyukák a "bénák". Ettől amúgy meg kinyillik a bicska a zsebemben, mert hallottam eleget a Klinikán, amíg bent voltunk a babámmal, hogy jaj anyuka, nem igaz, hogy nem bír szoptatni, ezt még a hülye is tudja....

Legyél hálás a jó Istennek, az égnek, vagy akárkinek, hogy te még tudsz szoptatni, mert van tejed és még a babád is elfogadja. Nem kívánom, hogy megtudd, milyen az, amin átmentem, és sok más anyuka átmegy.

De azt kívánom, hogy tanulj meg egy kicsit empatikusabb lenni! Nagy hasznodra lesz még az életben, hidd el...

Azért milyen érdekes, szoptatáspárti anyuka: ez a válasz 0%-ban hasznos. Tápszeres anyuka: 100%-ban hasznos válasz.

És ez tetszik: Mit eszik egy tehén? Tápot. És mit eszik a te gyereked? Tápot.

A másik dolog, pedig szoptatós anyukának igaza van, kétféle anya létezik, aki képes nyakába venni a szoptatás összes nyűgét (befele forduló bimbó, 10 grammot eszik a gyerek, fejem, de nem jön semmi stb stb) és vannak akik erre nem képesek, mert lusták, nincs hozzá kellően fejlett idegrendszerük, nincs idejük, türelmük és ők akik tápszert adnak a gyereküknek. Nincs ezzel semmi baj, ha nem jönnének ide és hordanák el mindennek a szoptató anyákat és nem szavaznák le azokat akik szoptatáspártiak és szoptatnak. Mert ez már undorító, hogy valaki ennyire ne tudja feldolgozni a saját kudarcát. Mondjuk legyen meg ez az örömetek, ha már a szoptatás és anyatejes táplálás öröméből nem jutott nektek. Szánalmas és nevetséges bagázs vagytok. Győzködjétek egymást, hogy van ilyen valaki nem tud szoptatni, hátha egymást sikerül meggyőzni.