Bevállalnád e 1 évessel az utat?

Igy nem, plusz a hatarnal se tudod mennyit kene varni, lehet lenne belole vagy 5 ora.

Esetleg 2 napra elosztani es megalltok valahol. Nyilvan ez igy hosszu meg maceras, de hidd el, ha sikitva sir a gyerek 3 oran keresztul, az se megoldas senkinek, balesetveszelyes is, igy nyugodtan vezetni se lehet.

Nem vinném, mivel ebből a 3,5 órából 3,5 óra üvöltés lesz.

A sofőr az első félórában idegbajt kap, hogy nem tud koncentrálni, és garantálom, hogy egyórán belül úgy összevesztek, mint a franc :D

1,5 éves koráig üvöltött a kislányunk az autóban, utána kezdett fokozatosan jobb lenni. Addig max 2 órás utat vállaltunk (szülőkhöz) és alvásidőben, mert akkor annak minimum a felét végig aludta.

Ilyen formán mi nem indultunk volna útnak, de ezek mi vagyunk. A mi idegrendszerünk nem bírja a férjemmel a keserves sírást, elég volt akkor "lenyelni" ezt amikor muszáj volt valahova menni. Egy 20 perces úton is éreztem, hogy nem tudok úgy koncentrálni a vezetésre, mert zavar a sírása.

15# vagyok

Hidd el maximálisan átérzem, nekünk is nagyon nehéz volt ez a része, pláne hogy előtte sosem voltunk otthonülős típusok, minden hétvégén és jó időben esténként is programoztunk rengeteget előtte. A gyerekünk érkezésével 180 fokot vett az életünk és ezt nagyon nehezen viseltük. Főleg én, aki ugye dolgozni sem jártam el otthonról. Viszont egyrészt ÓRIÁSI megkönnyebbülés tudni, hogy ez átmeneti, nálunk már gyakorlatilag kinőtte ezt a gyerkőc (1,5 évesen rohamosan javulni kezdett magától, most 2 éves és már bárhova elindulunk vele), másrészt szerintem nekünk/nektek szülőknek sem jó élmény egy olyan program, amiből órák úgy telnek el, hogy ordít a gyerek és nem tudtok segíteni neki. Az én idegrendszerem ettől mindig tropa lett és ezerszer megbántam, hogy egyáltalán elindultunk úgy, hogy nem lett volna muszáj. Közben majd meghalt a lelkem, mert bezárva éreztem magam, de ha kimozdultunk, akkor meg ez... Állandó "melyik ujjamba harapjak" kategória. Na szóval megértem és nem irigyellek. Szerintem ezt csak az érti igazán, akinek szintén nem szeret(ett) autózni a gyereke és én azt tapasztalom az ismerősi körben, hogy ez a ritkább, így nagyon kevés az igazi megértés ezekkel a szitukkal kapcsolatban.

Mi felfedeztük a közvetlen környezetünket, elmentünk 80 km-re wellness hétvégézni (alvásidőben), vagy elhívtuk a barátainkat magunkhoz kertipartizni, szalonnát sütni, stb. Ezzel tudtuk "épen" tartani magunkat. Kitartás!