Régen ennyire más lett volna a gyereknevelés? “Ne szoktasd rá” tanácsok.

A 2 hetes baba egészen más kategória, neki a testközelség kell, őt még nem tudod elrontani.

Majd 3 hónapos kora után gondold végig mi az amit 2 éves korában is tudsz csinálni, meg ha 16 kilós lesz.

Kérdező (8): Ami nekem például jó tanács volt, bár már a mérsékelt és nem az old school, hogy ha felébred és nyekken egyet, ne szaladjak rögtön oda, hanem várjak egy kicsit, mondjuk fél-1 percet, hogy legyen lehetősége visszaaludni, ha tud és akar. Esetleg válasszam a minimum beavatkozást, ami már segít, mondjuk doboljak gyengén a hátán, de ne vegyem fel vagy énekeljek az ágyamból (mellettem alszik, de kiságyban). Mert sírni hagyni, ami az egyik véglet, "hasznos", mert idővel állítólag megtanulja, hogy teljesen feleslegesen sír, de kimutatták, hogy ez káros a babának. Minden hangra felkapkodni pedig a másik véglet, mert akkor kivered az álmot a szeméből és esélye sincs magától visszaaludni. Újdonsült anyaként nehéz megtalálni az egyensúlyt, mert kultúrhelyekről az ömlik, hogy ne hagyd sírni.

Szoptatásnál is benne lehet a rutintalan kismamában, hogy sír->mellre kell rakni. Pedig ezer más miatt is sírhat, érdemes cselekvés előtt átgondolni. Bár itt is a középutas megoldást érdemes szerintem meghallgatni, nem a szigorúan, kiló alapján órára etetős vonalat. Ha éhes, minek szívatni, még baba. Később azért már meggondolja az ember, hogy éhség vagy csak szeretne valahogy megnyugodni.

Nálam az altatásnál segítettek még elég sokat az idősebb nőrokonok tanácsai... legalábbis az elsőnél. Őt elég jól lehetett ágyban altatni, ha megtalálta az ember az adott időben épp működő módszert. Viszonylag hamar megtanult magától elaludni (értsd: ének, olvasás, simogatás, valami előtte, de nem kell álomba terelgetni). De hogy mit lehet érdemes kipróbálni, ahhoz tapasztalat kell. Marha boldogok voltunk a férjemmel, hogy az első gyerekünknél ilyen jól kialakult, aztán megszületett a kistestvére. Na, nála mentek az elvek a levesbe és örülünk, ha valahogy - általában szoptatás közben - elalszik, még jobban, ha nem ébred 20-45 perc múlva fel. Az előzetes tapasztalatok csak arra jók, hogy ha nem éhes, akkor nem teszem csak azért mellre, hogy elaludjon, van más ötlet is. Ennek másik előnye, hogy ilyenkor apa is tud (vissza)altatni ;).

Etetésnél sem rossz, ha az ember nem csak a szigorúan pürés és csak a BLW-s vonalat hallja. Anyukám valahol a kettő között volt, pürével kezdett, részben azért, mert nála még jóval korábbi hozzátáplálást javasoltak, de lehetőséget adott a babáknak arra, hogy a darabossal is megismerkedjenek. Amiben nem hallgattam rá, hogy vártam kb. 6 hónapos korukig vele, de az jó tipp volt, hogy próbáljam meg, mit szólnak a villával tört ételhez, ha az megy, akkor a daraboshoz. Az első gyerekünk már az első hét végén jelezte, hogy nem zavarja, ha villával van csak törve és elég hamar eljutott a sk. elfogyasztott darabosig. A másodiknál még a 6 hónapos kezdet is korai volt, 3 héttel később viszont egyszer csak elkezdett érdeklődni az evés iránt, jöhetett a tört és a darabos is, de megfogni nem akarta az ételt, sem a kanalat.

Jó hosszú lett, de a lényeg, hogy nekem azért mérsékeltebb környezet jutott és azt is el tudják fogadni, ha közlöm velük, hogy nem úgy csinálom. 7-es voltam

Döcögtetem, ha meg akarom nyugtatni. Sétálok vele, hogy elaludjon. Cicit kap, ahányszor csak kéri. A hasamon alszik.

2 hetes babánál mindez teljesen rendben van. De a saját testi és mentális egészséged érdekében ezeknek határt kell szabni.

13-as vagyok. Nekem a kulcsszó a MEGFIGYELÉS. Meg kell figyelni a babát, mire, mikor, hogy reagál. Ebből derülnek ki a valós igények. Rengeteget segít, ha naplózod (nem mániákusan, de azért részletesen, az első évében) a következőket: hangulat, aktivitás, mi kelti fel az érdeklődését, mikor mennyit/mit evett, mikor (mennyit/milyet - csak ha az átlagostól eltérőmennyiség eltérő mennyiség/jelleg) kakilt, mikor mennyit aludt, és persze a gyarapodását hosszban és súlyban. Ezekből csomó mintázatot fel lehet fedezni, rá lehet jönni sírások, nehézségek okára, és így a megoldásokra is.

Két hetes babát is meg lehet (és nagyon is érdemes) figyelni, gyönyörködni benne, hova néz, mire figyel, milyen irányba nyúl, ha nyúl, stb. Nagyon-nagyon megéri.