Jogosan akadok ki?

Nekem is ez jutott eszembe, hogy milyen lelkipásztor az, aki a saját családjára meg magasról tesz? Elég képmutató dolog. Valószínűleg sok neki ez a gyerek téma, ezért menekül a munkába. Meg persze meg is értem, hogy élvezi, de ez egy olyan időszak, amikor mindkét szülőnek áldozatot kell hozni.

A házasság a kompromisszumokról szól. Például mi lenne, ha te is úgy döntenél, hogy dolgozni szeretnél, mert neked meg az okoz örömet? Nyilván nem teheted meg, mert a gyerekkel kell lenni valakinek, még ha bölcsibe is adod, az elején elég nehézkes a dolog, mire beszokik.

Szóval ha te egész nap otthon vagy, ő is kicsit feladhatna a nagy hivatásából.

Ezt le kell ülni megbeszélni, és ha nem hajlik rá, akkor én elgondolkodnék, hogy ő a megfelelő párom-e.

Egyébként mi hasonlóan voltunk.

Amikor a második gyereket terveztük, a férjemnek egy kényelmes munkahelye volt, sokat volt itthon. Aztán az megszűnt, és az új munkahelyén napi 12 órát kellett dolgoznia, elég fáradt volt, de voltaképpen szerette. A gyerekek csak fényképről látták az apjukat. Aztán amikor hazajött, akkor még elvárta, hogy én szolgáljam ki őt, mert ő fáradt, meg ugye ő a kenyérkereső.

Én pár hónap után megmondtam neki, hogy elnézést, de én nem erre szerződtem. Amikor megbeszéltük, hogy legyen még egy gyerek, akkor még volt férjem. Én megmondtam neki, hogy vagy elköltözik, vagy keres másik munkahelyet. Ő inkább keresett másik munkahelyet.

Néha a sarkadra kell állni, nem kell mindent lenyelni.

Elárulod melyik felekezet lelkipásztora?

Az én férjem református lelkész. Tudtam nagyjából, hogy mit vállalok, vagyis sejtettem, de ettől függetlenül azért nehéz néha. De a hit számomra is fontos. (református egyházunkban egyre többet családok, de ez más téma)

Bár az én férjemnek nincs másik állása. Ettől függetlenül nagyon sok dolga van hétközben is. Illetve utaznia nem kell, mert helyben van a gyülekezet. (Ezért érdekel, hogy melyik gyülekezethez tartoztak, hogy ennyit kell utaznia, illetve, hogy másik állás is szükséges.)

Nekünk 3 gyerekünk van, 6, 4, 3 évesek. Segítségünk nincs. Szóval elég nehéz. De ahogy nőnek, számomra könnyebb. A férjem mindenből kifeszített a részét, sokszor sajnálom, hogy ennyi felé kell szakadnia. De a lelkipásztori hivatás tényleg egy életforma. A vasárnapok mindig foglaltak. Vagyis a vasárnap délelőttök, de a délután a miénk.

Én azt gondolom, hogy nem korrekt a másikat a hivatásában megtorpedózni. Minden nap ezek szerint otthon van délután, az épp elég extra pozitívum.

De mi pl orvos-mentős párként a gyerekek előtt minden Karácsonyt keresztbe 24eztünk, két kicsivel is 24én 24ezett a párom, én meg viszem a Szilvesztert és dolgoztam a két ünnep között.

Húsvét: csüt én vagyok 24 ben, szombaton az uram elviszi a fiát az országhatáron aztán megy éjszakába, hétfőn 24ezik.

Ezek ilyen dolgok. Az ember nem adja oda a hivatását.

Beszéld meg a férjeddel, hogy tud-e havi egy hétvégét itthon lenni vagy ilyesmi.

8-as vagyok. 15 a ti életetek más, mert egy munkátok van. A kérdező férjének van egy főállása és mellette lelkipásztorkodik. Vegyük a ti eseteteket kicsit kifordítva. Adott a férj mentős a feleség orvos. A feleség most otthon van a gyerekekkel a férj pedig emelett elkezd lelkipásztorkodni. Tehát amíg eddig mondjuk 24 óra munka 48 óra pihenés volt és mondjuk 2 szabad hétvége (hasamra ütöttem, csak a magyarázat írok valamit) ahelyett nulla szabad hétvége és a pihenőnapokon pedig nap nagy részében távol lenne. Ez neked oké lenne, hogy minden rád maradna?

Ésszerű kompromisszum kell nem az, hogy az egyik fél mindent benyel nem az a kompromisszum. Mindkettő enged valamennyit. Pl férj havi 2 hétvégét otthon és a hétköznapokon sem megy el minden nap. Élheti a lelkészkedést is, de nem hanyagolja el a családot sem.

Az a helyzet, hogy én pl közalkalmazotti munkarendben dolgozom, az ügyeletek (és az oktatások, egyéb feladatok egy része) pluszban van.

A paromeknál most valamennyire beszámolják az oktatásokat az óraszámokba, de még pár éve az is teljesen pluszban ment, emellett neki is volt egy harmadik munkaköre, szóval nálunk sem ilyen egyszerű a helyzet.

Pl zsinórban be van osztva hétvégére, az azt jelenti, hogy minden hétvégén szinte egyedül viszem a gyerekeket és az egész heti felhalmozódott munkáknak egy jelentős részét.

Itt is nyilván a magas óraszám nehézséget jelent, én nem állítom, hogy könnyű nekik, de gondolom, érte is hajtja magát a férje.

Gyerekvállalás előtt is ugyanezt csinálta a férj. Akkor kellett volna ezt átgondolni.

A kérdező azt írja:

"Igen,akkor is ez volt mikor gyereket vállalatunk de fele ennyi teher volt rajta és együtt csináltuk.

Most ő egyedül járja az országot."

Akkor előre lehetett tudni, hogy amikor a feleség otthon lesz a kisbabával, akkor a férj ennyivel többet fog dolgozni és nem lesznek együtt. Ezért kellett volna ezt korábban átgondolni. 15-össel értek egyet, nem korrekt a másikat a hivatásában megtorpedózni.

17#-es Ne haragudj,de ne gondold,hogy nálatok is ez ideális. Gyerekek megsínylik, ha ti nem is. Mondom ezt eüsként,9 évig a belem is kidolgoztam. Így nőttem fel eü-s családból és bizony a gyomrom is összerándul,ha arra gondolok,hogy karácsonykor az én szüleim dolgoztak...vagy hétvégén,míg mindenki másnál otthon ünnepeltek. Nekik fontosabb volt ez,mint mi tesómmal,sajnos. Utána én marha nyilván ezt választottam,előttem volt egy rossz példa,de bizony akinek a család fontosabb,mint egy munkahely,az változtat és tesz. Léptem,hogy szabad legyen a hétvégém,karácsonykor igen is a gyerekekkel és a férjemmel együtt legyünk,éjszaka szintén. Nekem például a munkahely nem írja felül a gyerekeimet. Nálatok láthatóan fontosabb a karrier,a munka,de azért nem véletlen van az sajnos, hogy sok orvos bömbizik bent, hogy nincs senkije és ott van 46 éves. Persze,hogy nincs...mikor is lenne,ha neki fontosabb a munka.

Minden nap otthon van délután? Hű,de jó. :D Családi hétvége sose lesz apuci miatt,de legalább délután-késő este láthatjuk. Igazi élmény gyerekkor ez. De viszont az igaz,hogy ez látható volt gyerek előtt is. Nálam ez tabu volt már párválasztásnál is,eü-ből nem is akartam és nem is engedtem volna közel senkit, mert akkor soha nem találkozunk volna, max váltott műszakban, plusz a gyerekeink is úgy. Köszönöm,nekem ebből nem kellett. Szerencsére mindketten rugalmasba dolgozunk,családbarát helyen most már. Többet nem vagyok hajlandó olyan helyen dolgozni,ami elviszi a hétvégét a gyerek elől.

Kérdező,én segíteni nem tudok,sajnos, mert én nem tudnék élni ilyen szituációban nyilván,de bele se mentem volna.