Rossz anya vagyok attól, hogy van, hogy hagyom sírni a babát?

6 hetes kislányom van és hát ha nem ölben van, mikor fent van akkor, bár néha elnézeget ,de inkább sír olyankor. De nekem főzni kell, mosni szoktam (nyilván még nem működik 100%-ban, főként a császár után ,meg még nem volt meg a 6 hetes kontroll, így van amit nem merek csinálni, míg az orvos mindent rendben nem talál), meg hát pakolni, hogy azért ne fusson az egész ház. Na ilyenkor van hogy ő épp alszik mikor én nekiálltam kaját csinálni és mondjuk pont akkor ébred, mikor mondjuk a ràntást csinálom, amit nyilván nem hagyok a gázon és hallom a bébiőrön keresztül, hogy ő meg sír a szobánkban. De nem megyek be rögtön, hanem az adott feladatom, ami 5-6 perc max elvégzem és utána megyek be hozzá és felveszem, megnyugtatom.

Van barátnőm, aki minden "eldob" a kezéből, ha elkezd sírni a gyerek és rohan felkapni, de szerintem semmi baja nem lesz ,ha öt percig sír, mire az ember bemegy hozzá. Én bevallom, direktben sosem hagynám sírni, de annak sem vagyok a híve, hogy minden nyekkenésre felkapkodjuk a gyereket. Aztán lehet én látom rosszul a dolgokat, első gyerek, csak próbálom jól csinálni.

Ti hogy csináljátok? Mert én már ezért volt barátnő akitől megkaptam, hogy rossz anya vagyok, mert nem a gyerek az első ( de, a gyerek az első).