Rossz anya vagyok attól, hogy van, hogy hagyom sírni a babát?
6 hetes kislányom van és hát ha nem ölben van, mikor fent van akkor, bár néha elnézeget ,de inkább sír olyankor. De nekem főzni kell, mosni szoktam (nyilván még nem működik 100%-ban, főként a császár után ,meg még nem volt meg a 6 hetes kontroll, így van amit nem merek csinálni, míg az orvos mindent rendben nem talál), meg hát pakolni, hogy azért ne fusson az egész ház. Na ilyenkor van hogy ő épp alszik mikor én nekiálltam kaját csinálni és mondjuk pont akkor ébred, mikor mondjuk a ràntást csinálom, amit nyilván nem hagyok a gázon és hallom a bébiőrön keresztül, hogy ő meg sír a szobánkban. De nem megyek be rögtön, hanem az adott feladatom, ami 5-6 perc max elvégzem és utána megyek be hozzá és felveszem, megnyugtatom.
Van barátnőm, aki minden "eldob" a kezéből, ha elkezd sírni a gyerek és rohan felkapni, de szerintem semmi baja nem lesz ,ha öt percig sír, mire az ember bemegy hozzá. Én bevallom, direktben sosem hagynám sírni, de annak sem vagyok a híve, hogy minden nyekkenésre felkapkodjuk a gyereket. Aztán lehet én látom rosszul a dolgokat, első gyerek, csak próbálom jól csinálni.
Ti hogy csináljátok? Mert én már ezért volt barátnő akitől megkaptam, hogy rossz anya vagyok, mert nem a gyerek az első ( de, a gyerek az első).
"Egy gyerek sosincs felkapatva"
Na az biztos, mert ilyen szó nem létezik. Max elkapatva lehet.
És nem, nem vagy ettől rossz anya. Ha épp wc-zés közepén vagy, vagy a s*ggedet törlöd, vagy ahogy előttem is írták, esetleg van nagytesó és vele foglalkozol, akkor se dobsz el mindent. Persze, erre mi értelmes felnőtt emberek rávágjuk, hogy "jó, az más", ami így is van, de a pár hetes gyerek szempontjából nem más. Ő nem tudja, hogy azért nem mész be, mert főzöl, vagy azért, mert ülsz a wc-n és épp nem tudsz ugrani. Innentől kezdve tök mindegy. Fejezd be amit éppen be akarsz, aztán utána menj be, ettől nem lesz lelki nyomorék, a kisbabák időnként sírnak, ez már csak ilyen.
“ Én azt nem tartom normálisnak, ha mindig mindenben a gyerek az első és azt sem, ha nem.”
Meg kell különböztetni egy nagyobb gyereket és egy újszülött csecsemőt ilyen szempontból. Egy 6 hetes még annak számít a szememben és idegrendszeri fejlettség szempontjából is. Ott még neki kell lennie az elsőnek, bármi van kb.
A többedik gyerekek többsége meg nem véletlenül figyelem hiányos, mert óhatatlanul nem jut rá annyi, pedig igénye lenne rá.
2 gyerekem van, viszonylag kis korkülönbséggel (~2 év), a nagy már ovis, a kicsi még itthon van velem, én itthonról dolgozom. Még így sem volt olyan SOHA, hogy 5-6 percig sírni kellett volna hagyni bármelyik gyereket is. Mármint nem arról van szó, hogy összesen egyhuzamban nem sírtak volna ennyi ideig, de max a kezemben, hogy ott voltam mellettük, beszéltem hozzájuk, nyugtatgattam őket, stb, nem magukra hagyva egyedül egy szobában, ahol még csak nem is látnak. És ez igaz most 3,5 évesre is és a 1,5 évesre is, igaz volt ez 2 évvel ezelőtt terhesen is és igaz volt akkor is, amikor a nagy 2 éves volt és a kicsi újszülött, akkor meg főleg, amikor csak a nagy volt újszülött. Szerintem abszolút védhetetlen ennyi ideig hagyni egy 6 hetes (vagy bármilyen idős) babát sírni. Igen, nem kell egyből kidobni a kezedből a forró palacsintasütőt meg törlés nélkül felpattanni a vécéről, miközben még kilógna belőled a kaka, de ez a "még befejezem gyorsan, amit csinálok" dolog ez sosem tart 5-6 percig. A postáshoz kiszaladni, a nagy gyereknek öltözni segíteni, megtörölni a hátsód, ezek egyike sem tart ennyi ideig, szóval ha ilyen sokáig egyedül hagyod a kisbabád, az csak tudatos lehet és csakis azért, mert így akarod, nem azért, mert külső körülmények feltartanak. És igen, a baba nem tudja, hogy te azért nem mész, mert a telefonon pörgeted a tiktokot vagy mert éppen hasmenéssel küzdesz a vécén, de 6 hetesen neki 5-6 perc az olyan, mintha téged napokra hagynának egyedül, szóval igenis célszerű igyekezni és igenis igyekezni kell minél inkább lerövidíteni ezt az időt, amíg sír. Ő most tanulja meg, hogy mit jelent a külvilágban létezni, még azt sem tudja, hogy tőled különálló lény, most tanulja meg, hogy ha jelez, ha hangot ad az igényeinek, akkor azt valaki meghallgatja és van értelme szólnia. Ha te ezt szándékosan elnyomod benne, akkor felnőttként is ugyanúgy keresztül fognak rajta gázolni, nem mer majd kiállni magáért, hangot adni az igényeinek és neki ez lesz a normális, mert most, ebben a pillanatban éppen ezt tanítod meg neki, hogy ő nem számít, hogy a rántás kevergetése meg a mosógép kipakolása még mindig fontosabb, mint ő.
Az idő előrehaladtával megtanulnak egyre önállóbbak lenni, de 6 hetesen könyörgöm. Mi más lehet fontosabb egyetlen újszülöttnél, első baba ráadásul, mi kifogásod lehet, hogy nem pattansz egyből megvigasztalni és szeretgetni? Őszintén, ennyire fontos, hogy patika rend legyen? Elfogadom, de akkor ne mondd azt, hogy a baba az első nálatok, mert marhára nem így van, és akkor igenis vállald, hogy sokak szemében ettől rossz (vagy hát, mindenesetre érzéketlen) anya leszel.
36, de itt nem fenéktörlésről volt szó, hanem hogy simán csinslja a házimunkát tovább, miközben ordít a 6 hetes gyerek, mert "nem hagyja félbe".
A fenéktörlés csak azután jött képbe, hogy azt írták, ez gáz, akkor kezdett el ferdíteni, hogy nem erre gondolt, miközben ezeket írta eredetileg.
Nyilván nem szaladhat ki senki sz*ros fenékkel a WC-ről, de a mosogatást meg a házimunkát abbahagyhatj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!