Rossz anya vagyok attól, hogy van, hogy hagyom sírni a babát?

Főleg úgy hogy egy csecsemő nem hajlandó arra hogy manipuláljon hogy na sírok vegyenek fel .. Ha sír akkor törödésre van szüksége, az anyukájára, ölelésre és hogy megnyugtassák. Ő nem tudja hogy te épp rántást csinálsz a krumpli levesbe.

Felébredt, szüksége van az anyukájára ezért sírással hív. Nem jókedvében vagy unalmában sír.

Mindig próbálok nem ítélkezni. Tehát most is megpróbálom. Csak leírom azt én hogy csinálom, csináltam. Amikor sírt akkor vagy egyből rohantam, vagy ha mosogattam akkor mondtam neki hogy mindjárt megyek, amíg megmondtam és megtöröltem a kezemet. Nem nagy lakásunk van, tehát mindig időben tudtam menni és mindig hallott. Ha nagy lakásunk lenne akkor ha aludnál a közelemben altatnám, ahol épp tevékenykedek. Nekem nagy segítség volt a hordozó. Igaz 6 hetesen még nem volt, hanem 3 hónapos korában vettem egy manducat, mai napig használjuk (1 éves).

Én megfogadtam hogy nem fogom sírni hagyni. De nem is tudom, mert egyszerűen a szívem szakad meg. Ez van. Ha nincs türelmem akkor nem egyszerre veszem fel, hanem előbb veszek egy mély-mély levegőt, mert így egy év után már előfordul.

Mindig próbálom az ő helyébe belekepzelni magamat. 6 hetes. ő még azt hiszi hogy veled egy. Milyen rossz lenne hogy ha most jönnék a világra csak a páromat ismerném, vele voltam összekötve és basszus eltűnik, most mi lesz, az egyetlen ember akit ismertem, eltűnt. Jó, meghallom a hangját hogy jó, már jobb, de kell egy ölelés ahhoz hogy megnyugodjak. Nem pár napos az igaz, már valamennyire ismertebb neki a környezet de az érzés még mindig hasonló. Idővel jobb lesz. Most hogy egy éves már kezd nélkülem is el lenni. Ha csinálok valamit akkor együtt megcsináljuk. Vagy ha nem, akkor ő eltevékenykedik, vagy ha ez sem működik akkor jön az hogy mindjárt csak ezt befejezem, ha ez sem működik akkor felveszem és vele fejezem be ha olyan, ha nem akkor ott marad. Kicsit lazits. Én azért viszonylag kihasználtam a baba korát, de mégis úgy érzem hogy kihasználhattam volna jobban.

Ó ez a sok szentanya... Ikreim vannak, bizony addig ordított az egyik amíg a másikat fürdettem, szoptattam stb.

Nehéz volt feldolgoznom hogy képtelen vagyok még két kezet növeszteni, és ők is belerázódtak így az életbe, pl. hogy nem altatok csak leteszem a kiságyba. De nekem nem volt kapacitásom ezen rugózni hisz ott volt egy másik teljes értékű gyerek, aki valós indokul szolgált arra, miért kell épp sírni hagyni a másikat.