Tudom, hogy rossz anya vagyok. De elegem van olykor az egészből?

Lassan két hónapos a lombik babám és egyszerűen utálom az anyasàgot . Illetve ez így nem pontos. Utálom azokat a napokat, mikor nem alszik, mikor front van és egész nap nyűgös, bolondul mindenen, bármit csinálok, bármivel nyugtatom csak még jobban belelovalja magát. Nem tudunk vele kimozdulni, max az utcán sétálunk vele, pedig annyi szép hely van a környéken, ahová kocsival, babakocsival el lehetne menni. De a hálószobán kívül nem marad meg sehol. Arról már nem is álmodok, hogy a szüleimhez ellátogassunk, vagy idővel hosszabb kirándulásra menjünk. Nem tudom fog-e ez változni,mert jobb napjain egy édes, gyönyörű kislány, de néha maga a sátán, ha jön pl egy front.

És utálom ezeket a napokat mert pihenni sem lehet tőle éjjel.

Én várok el túl sokat a gyerektől, vagy én vagyok túl türelmetlen és lesz ez jobb is, vagy ez már így marad? Be vagyok "zárva" vele a szobába és semmit nem tudok tőle csinálni. Nem így képzeltem el az anyaságot bevallom.