Tudom, hogy rossz anya vagyok. De elegem van olykor az egészből?

2hónapja szültél,tombolnak a hormonok még,nyugi nem vagy ezért te rossz anya es a lányod se egy sátánka☺️

Lessz jobb igen sokkal jobb majd lesz rosszabb es sokkal rosszab,de nyugi menni fog.

Lányom épp ilyen volt állando sírás volt hogy semmi se volt jó,ráadást ő éjjel is oránként kelt volt hogy 3órákat sétálgattunk vele a házban fel-le csak hogy aludjon de istenért se.Sehova menni nemtudtunk mer 2éves koráig üvöltött az autoban🙈Már 3éves erősen a dackorszakba(hidd el ez sokkal rosszab🤣)túl kell élni:)

Te is túlfogod hidd el.Tessék szolni apukának pár órara vegye át te meg kicsit töltődj fel hidd el sokat fog neked is segítenni:)Vagy nagymama,nagynenik vagy barátnők legalab egy oracskara parszor ha atvennek ti meg tudnátok a férjeddel kicsit kettesben lenni sokat segitene neked is.Azt mondjak boldog anya boldog baba:)Hidd el beválik

Ugyanígy éreztem. Szintén lombik baba. Nálam még rátett, hogy covid bezárással egy időben szültem.

Nem akarom szépíteni. Nekem 1,5 éves koráig tartott ez a bezártság érzés. Azt éreztem hogy innen az életem már sosem lesz ugyanolyan. Nem láttam a fényt az alagút végén. Mintha börtön lett volna. Pedig a férjem rengeteget segített egy átlag férjhez képest.

Az javított hogy a kocsiban már tudtam vele egyedül menni, mert nem üvöltött default, illetve egyre érdeklődőbb lett, valamint a napi rutin. Ezt követően a következő minőségi ugrás a bölcsi kezdéssel jött, mikor már nem voltunk 0/24 összezárva.

Most 4 éves. Nehéz vele, de már másképp és már tudom is élvezni az egészet. Még egy gyerek nem lesz, de őt nem bántam meg.

Nem vagy rossz anya, csak fáradt vagy és kimerült. Nem, a gyereknevelés nem könnyű, baromi nehéz, csak erről általában nem szól senki előre. :D

A babád se egy kis pokolfajzat, csak egyelőre még minden új neki, és lehet, hogy ő nehezebben alkalmazkodik a világhoz.

Nekem a lányom volt ilyen. Brutális volt az első fél év kb. Aludni sose akart, volt, hogy babakocsiban tologattuk a nappali közepén. És csak addig aludt, amíg mozgott a kocsi.

Ha kimentem vele sétálni, az első sarokig üvöltött, mint a sakál. Aztán mindig megnyugodott, és órákat kint voltam vele, mert csak ott érezte jól magát. Igazából a nap 75%-át az utcán töltöttem vele. 😅

Aztán ahogy nőtt, és egyre értelmesebb és okosabb lett, úgy lett napról napra egyre könnyebb vele az élet. Az 1 és 2 éves kora közötti időszak maga volt a csoda. Imádtam.

Most 13 éves, visszasírom néha az első hónapokat, mert az másképp volt baromi nehéz. 😅🤣

A fiam most lesz 2 éves, na ő totál nem ilyen volt. Ő az ellenpélda. Nem volt hasfájós, nem volt nyűgös, le lehetett tenni, elvolt egyedül. Nagyon jó természetű gyerek. Ritkán van hiszti, a dackorszak is egyelőre csak enyhén legyintette meg. Viszont ő meg cserébe baromi rossz alvó. Rettenetes. Förtelmes. A testvére is rossz alvó volt, de azért nem ennyire. Kemény, szenvedek, de tudom, hogy baromi gyorsan meg fog nőni, és akkor hiányozni fog ez az időszak.

Hidd el, nem vagy rossz anya. Kérj segítséget. Add át a férjednek, vagy ha van nagyszülő, nagynéni, rokon, akárki.

Próbálj meg kicsit lazítani, magadra fókuszálni. Ha ez egy jó fürdő, akkor úgy, ha egy séta, akkor úgy.

És semmiképpen ne érezd rosszul magad azért, mert így érzel.

Kérdező, megértelek

Én is így éreztem.

Három hónaposan már nem üvöltött a kocsiban, mehettünk mindenhová vele.

Fél évesen már elvolt addig amíg gyorsan hajat mostam.

Egy évesen már teljesen rendben volt, ahogy megtanult járni sokkal jobb lett.

Jelenleg két éves és most már tökéletes minden.

Az idő segít, és nyugi nem vagy rossz anya.

18 vagyok igen, az utolsóval egyet értek.

Én is vittem hamarabb is a kicsit ki,mint 3 hónap,(kellett is, a nagyot vittük az iskolába)én úgy csináltam, hogy elaltatták mielőtt elindultunk otthonról.

Így az úton nem sírt a kocsiban.

3 hónap után már nem volt szükség cselekre.