Kisbabával vagyok itthon, féltékeny vagyok a férjem szabadságára? Vagy ez másnak is szöget ütne a fejébe?
7 hetes a baba, nem érzem magam depressziósnak egyáltalán, de igen, néha hiányzik az, hogy csak úgy elmenjek futni egyet, spontán találkozzak barátnőkkel egy kávéra stb. Tehát a gyerek nélküli felnőtt élet. Ettől függetlenül nem cserélném el a mostanit a korábbira, tehát ez nem ilyen "ha ő mehet, én miért nem" ventilálás.
Viszont sokszor zavar, bánt az, hogy a férjem és a legjobb barátnőm mennyire jóban lettek. Korábban, a baba előtt hármasban voltunk sokat, a legjobb barátnőm volt úgymond a "gyerekünk", aki jött velünk moziba, átjött ebédelni/vacsorázni, a vendégszoba kb. neki volt fenntartva.
Mióta szültem, azóta a triónkból duó lett, ő + a férjem.
Együtt járnak fallabdázni. Napközben, mint kiderült, együtt kávéznak, ebédelnek. Múltkor hívtam a férjemet, hogy hol van már, mondta, hogy kiugrott az Ikeába munka után. Kérdeztem, minek, majd küldte a képet, hogy a barátnőmmel van. Ott, ahová én 6 lóval is alig bírtam elvonszolni néha, mert utálja az egészet. És hogy kérek-e vacsorát, mert megállnak enni is?
Ami furcsa volt és feltűnt, hogy tegnap is itt volt, mutatni akart egy képet nekem és mondta neki a férjem, hogy neki elküldte már, keresse az ő beszélgetésükben (mikor van egy hármas csoportunk is). Erre annyit mondott válaszul, hogy annyit beszélnek, meg annyi mindent küldenek egymásnak, hogy ő ott azt vissza nem keresi... Nem tudom, miről tudnak ennyit beszélni, mert korábban én voltam a közös pont náluk. Ezt mondta is a barátnőm régebben, hogy mikor hárman vagyunk, tök jó, de ha kettesben hagyom őket, mert pl. elmegyek tusolni, mosdóba, akkor furcsán érzi magát, mert semmi közös témája a párommal. Most meg ez.
Nem akarok én lenni a hormongőzös anyuka, aki begolyózik az itthonléttől és féltékenykedik mindenre, mindenkire..
Anyukák, a helyemben mit csinálnátok?
(A férjemre amúgy nem tudnék panaszkodni, mindent csinál a baba körül, éjjel is felkel, ha úgy van.)
Szerintem le kellene ülni velük és megbeszélni, hogy ez így elég kellemetlen neked .
Kíváncsi volnék mit reagálnának.
Aztán amikor csökken (ha csökken) a találkozások száma, akkor figyelgetném őket, főleg a férjemet, hogy mikor megy el otthonról mindenféle ürüggyel .
Szégyen vagy nem, én meg utána is mennék, de addig nem nyugodnék amíg nem derítem ki, hogy van-e köztük valami.( Ami 99%, hogy van)
Első körben leülnék a férjemmel beszélgetni, hogy ez nekem nem esik jól és nem akarok ezen parádézni, de legyen kedves egy kicsit lazítani ezen a kapcsolaton, mert neked sok, hogy minden idejét vele tölti. Ráadásul egy ekkora baba mellett részemről tök nem oké, hogy a másik szó nélkül ikeázgat mással, amikor én elvonszolni sem tudnám...
Miről beszélgetnének ugyan online, ha bármelyik ebédidőben, vagy meló után össze tudnak futni? Gondolom ennyire azért nem hülyék.
Mellesleg, ha tényleg nincs semmi, csak lógnak, akkor is érzéketlenség téged mindenből kihagyni csak azért, mert van egy babátok. Menjetek együtt sétálni, együtt kávézni, vagy maradjon otthon a férjed a babával, hogy legyen egy kis szabadságod.
Egyébként én azt gondolom, hogy gyerekvállalás környékén felerősödik az anyaszellem, a valahova tartozás érzésének szükségessége, vagy nem is tudom hogy mondjam. Én soha az életben nem voltam féltékeny a férjemre, de szülés körül valamiért nagyon sokszor bennem volt, hogy mi lenne, ha elhagyna, vajon megcsalhat-e, stb. Nálunk nem volt mögötte semmi, aztán szép lassan elapadt ez az érzés.
Hát ne haragudj, kérdező, nekem is vannak gyerekkori jó barátnőim, sz egyik a szomszédom is, de eszembe nem jutna a férjükkel kajálgatni, kávézni, vásárolgatni meg úgy ennyi időt együtt tölteni, hacsak nem lennék belé szerelmes és nem akarnék vele lenni annak ellenére is, hogy a barátnőm férje.
A férjed meg ugyanez, nem tölt egy pasi sem ennyi időt olyan nővel, akivel nem akar együtt lenni.
De tényleg hihetetlen, hogy nem kamu, hogy valaki ennyire buta legyen.
Amit 66 ír, az nagyon fontos és tanulságos. Összeségében úgy gondoljuk itt többen, hogy nem szó szerinti megcsalásról van szó, hanem árulásról. A barátnőd élvezi, hogy büntetlenül jöhet-mehet egy pasival, flörtölgethet vele. A ferjednek meg tetszik, hogy a csaj körüldongja, de ő fel se fogja, hogy tulajdonképpen mi is történik. Kérdező, az a rossz hírem, hogy sajnos hiába a régi ismeretség, ezt a nőt te nem érdekled, nem szeret, nem vagy neki fontos. Fontos neki viszont, hogy a férjed kéznél legyen neki, és egyre erőszakosabb lesz ebben, úgyhogy ennek most kell határt szabni.
Én a férjjel beszélnék először. Megkérném, gondoljon bele, miért vele chatelget ennyit, miért nem velem, aki elvileg a baratnője vagyok. Megkérném, gondolja végig egy pillanatra, milyen lehet vajon nekem, hogy otthon ülök a babával és rá várok, erre azt kell megtudnom, hogy hát ők most ikeázgatnak meg vacsizgatnak. Miért nem velem? A baba még csak 7 hetes, most még oké, de ha ez megy hónapokig, hidd el, sokkal kevésbé tudod majd higgadtan kezelni a dolgot. A barátnőmmel utána beszélnék. Megkérném, hogy ne foglalja le a férjemet munka után ikeával meg vacsizgatással, mert varja otthon a családja. Ha ikeázni szeretne, beszélje meg velem, es sort kerítünk rá, ráadásul pont az ikeába simán el lehet vinni egy babát kendőben, végigalussza. De a férjem is vigyázhat rá otthon. Na, szóval higgadtan, de határozottan jelezni kell, hogy vegyenek vissza.
Okkal gyanakszol ez tuti.
Állíts nekik csapdát. Menj el orvoshoz vagy valahova egyedül és rendezd úgy hogy ők ketten vigyázzanak a babára nálatok, állítsd be a bébiőrt és nézd vagy hallgasd, mi folyik a hátad mögött.
Vagy megnyugszol vagy megtudod.
Én is jóban vagyok a barátnőim férjeivel és a férjem is a barátnőimmel, de senki nem jár össze senkivel... Mondhatni kínosan ügyelünk arra hogy ne legyen otthon senkinél nézeteltérés otthon.
Pl Volt olyan hogy a barátnőm a férjemmel ment el egy koncertre, mert mondtam nekik, engem nem érdekelt, őket meg igen, de ez egyszeri alkalom volt és nem a hátam mögött. Volt olyan is, hogy a Barátnőm diplomaosztója Pesten volt és a férjével kettesben mentünk egy kocsival,3 óra az út. szóval ezzel azt akarom mondani, hogy van bizalom és normális keretek között semmi gond nincs ezekkel a dolgokkal, de nálatok ez nem normális.
Lehetséges, hogy semmi nem történt közöttük MÉG, de ha szembesíted őket, biztos fog.
A helyedben csak a ferjemmel beszélnék, hogy nekem ez rossz, és kezdek elbizonytalanodni. Hagyják abba ezt a nagy barátságot. Meglátod hogy reagál, de a jajj ne már,nincs semmi, nem elfogadható. Ha nem veszi figyelembe az érzéseidet, esetleg titokban folytatják a találkozgatásokat, esetleg elkezdődik a hazugság, akkor nagy kakiban vagy.
Tényleg hallgasd ki őket. Jobb tudni, bármi is van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!