Tényleg nehezebb,ha jár majd?

6-ossal és 7-essel abszolút egyetértek.

Ha ráérsz jönni-menni utána, fél szemed mindig rajtatartani, akkor szerintem jobb lesz, legalábbis én élvezem, hogy vidáman szétszedi a lakást a 16 hónapos fiam, és nem nyűglődik unalmában és tehetetlenségében :)

De ha csinálni is szeretnél valamit mellette, akkor gyakorlatilag csak egy üres szobában hagyhatod magára egy fél percre is, mert mindig kitalálnak valami újat, amire nem is gondoltál volna...

"Nekem két éves a fiam és mindent megtudok csinálni tőle.

Főzök,mosok takarítok,ha úgy vaneg fát is kimegyek vele hasogatni.

Nem nyafog,nem sír,jön megy a lakásban amíg csinálom a dolgomat.

Miért neveltek életképtelen gyerekeket?"

Az első gyerekem nekem is ilyen volt. Mindenbe be lehetett vonni, mindent meg lehetett mellette csinálni, mindig volt friss kaja, tisztaság, konyhakert, virágos kert, minden. Mondjuk ő sem volt el magának kb. 2,5 éves koráig, ezt nem is értem, mióta nevelés kérdése, hogy egy 2 éves gyerek le tud-e ülni maga játszani, erre hogy lehet "ránevelni", ha egyszer nincs el?

Nyilván nincs rá válaszod, hiszen sosem volt ilyen a gyereked, más a jelleme. De ha nem akarja magában elleni, akkor mit csinálnál, elzavarnád vagy hagynád egész nap a lábadba csimpaszkodva ordítani?

Vagy szerinted mitől lett olyan a gyereked, hogy eljátszik magának, ebben mi a te nevelésed?

Visszatérve amúgy az elejéhez, az első gyerekem mellett mindent meg lehetett csinálni, mert elüldögélt mellettem, míg a dolgomat intéztem, de azért most 3,5 évesen is max. 10-15 percet játszik el magában, aztán már rohan, hogy menjek én is játszani.

A kistestvére meg már most szót és ellentéte, szó szerint matrica, rosszul van, ha 2 percre nélkülem kell lennie, még letenni is alig lehet, mert fuldoklásig ordítja magát, ha nem lát, már mászik sírva utánam. Pihenőszékben nem ül meg, banakocsiban nem ül meg, sehol nincs el, csak velem lehessen, na mellette egy mosást berakni is küzdelem.

Borzasztó sok ész kell ahhoz, hogy felfogjàtok, a gyerekek eltérő jellemmmel születnek, ergo 2 évesen ugyanúgy eltérőek lesznek, mint 30 évesen.

Nekem az egyik gyerekem máig nem alussza végig az éjszakákat, a másik meg pár hetes korától. Az egyik mellett mindent meg lehetett csinálni, a másik mellett nem. Az egyik egész nap pörög, megy, ugrál, a másik hozzá képest nyugodt.

Durva, mi? Szinte elképesztő.

"marha érdekes,két gyerekem van,de az első sem volt hisztis sírós"

Nekem meg mindkét gyerekem csodajó evő, akik mindent, de mindent megesznek jó étvággyal, hú de marha érdekes, ha másé nem eszi meg 2 évesen a brokkolipürét csirkemellel és rukkolával, biztos azért, mert rosszul nevelte, hiszen az enyém meg mindkettő megeszi :D