Az normális, hogy más anyukák megélései elveszik a kedvemet a gyerekvállalástól?

Kérdező, azért a szülői nevelésnek van ám hatása abban, hogy a két gyerek (ha egyébként nincs bajuk, ADHD, autizmus és effélék...), szóval ha egyébként rendben vannak a gyerekek, akkor a szülői nevelésen elég sok múlik, hogy olyan rettenetes lesz a két gyerek, mint #1-ben, vagy nem.

Van két gyerekünk, totál nem ilyenek. Oké, talán szerencsénk is volt, de talán számít az is, hogy hogyan neveltük őket.

10

Örülök, hogy úgy fogalmazol meg valamit, hogy mondjuk tapasztalatod se volt benne milyen egykeként felnőni, de minden egykét be kell rakni egy halmazba, hogy nekik biztos csak rossz lehet meg unalmas. :D Én imádtam egyke lenni és sosem voltam társaság nélkül (a saját korosztályomban) , ha arra volt igényem, de mivel alapvetően introvertált vagyok, így én tényleg jól feltaláltam magam mindenféle kreatív dologgal és sosem a szüleim nyakán lógtam. Mondjuk nem tudom kit hogy neveltek, engem már 10 évesen simán egyedül hagytak otthon, mert mindketten dolgoztak, 5 óráig hétköznap enyém volt a lakás suli után, hétvégén meg mindig volt valamilyen értelmes program, kirándulás es hasonlók.

"Vállalj egyet és akkor majd nem ölik egymást, cserébe még 10 évesen is le kell ülnöd vele barbizni meló, főzés, takarítás, tanulás után, mert ÁLLANDÓAN unatkozni fog."

Ez kb. mint mikor valaki azért vesz még egy kutyát a meglévő mellé, mert unatkozik. 🤣 Te azért szültél több gyereket, hogy ne kelljen az elsővel foglalkozni? 😁 Azért az a gyerek, aki napi suli, délutáni játszás meg tanulás után nem tud magában elvonulni, azzal komoly problémák vannak.

"azért szültél több gyereket, hogy ne kelljen az elsővel foglalkozni? 😁"

Hihihi, hahaha, de vicces vagy. EGY gyerekem van. :)

Nem számít, hogyan neveled őket, egészséges idegrendszere legyen a gyereknek és jógyerek lesz, ha máshol nem, az oviban/bölcsiben "megjavítják"-normális szabályokra nevelik, ami átlagos gyereknél nagyon könnyen megy, párszor elmondod, de alapvetően van bennük egy megfelelési vágy, utánzás. Akik tök büszkék a jó gyerekeikre azok nem normális, általam lenézett szülők(saját baráti kör, ismeretség, pl erőszakos péknek csendes gyereke van) és nem miattuk, hanem a nevelésük ellenére lett normális a gyerekük. Akiknek meg nem átlagos, ilyen olyan baja van(Akár diagnosztizálatlanul is, mert a szakemberek is.. egyik ad ilyet, másik adna olyat, harmadik nem adna semmit..) és tök elviselhetetlen, ha a fejete tetején állna és cigánykerekezne 100 nevelő, akkor is, mert nem képes úgy elsajátítani a dolgokat, lassan "tanul" viselkedni és a természetes, ösztönös dolgai helytelenek a rossz idegrendszere miatt(pl sikít, harap, és ezekkel jár más is, önző, szenzoros, stb).

Azt hittem amúgy az én kommentem emelted ki, de ehhez hozzá se szóltam. A gyerekvállalás hatalmas zsákbamacska és nem tudhatod mit húzol ki, pláne kétszer egymás után, az ilyen mázlisták ne lottózzanak, mert az ötöst már elvitték gyerekfronton:D Akinek egy gyerekkel nagy volt az arca a másodiknál szokott szívni, de ha azzal nem is, háromból egy majdnem biztosan problémás lesz valamilyen téren, mert jelenleg rengeteg gyerek SNIs, BTMNesből meg kétszer annyi van, és van egy rakás nem rendszerben lévő diagnosztizált, meg egy csomó diagnosztizálatlan "rossz" gyerek. Pl színházban voltunk a holle anyón, kiscsajszi arconharapta a tesóját, anyukájuk simán kisdolognak kezelte, én már kivittem volna fejmosni az enyémet erősen karon fogva, de ott anyuka nem fújt fel semmit, tuti nincs diagnózisa a gyereknek, simán túllendült a gyereke abnormális dolgán, más(én) meg rohant volna, hogy a gyerekem agresszív és rosszul kezeli a stresszt, nincs lelkiismeretfurdalása, nem bánta meg, nem fogja fel a súlyát, segítség mert hiába mondok valamit és nevelem, nem hat. 5-6 éves lányka volt.

Ő meg "jajj hát összevesznek, előfordul, nem kedvelik egymást, de kisgyerekek, xyka nem csinálhatsz ilyet, az fáj a tesódnak"

A 16osra meg: Attól, hogy küzdesz nem fogsz kevésbé kiégni, nem fogod jobban becsülni. Ismerős lombikos 10 évessel, nem kedvelik a saját amúgy nem is extrém viselkedésű lányukat..

A gyerek stressz, és extrém stressz, ha a problémásabb "jut" neked, de ez nem azt jelenti, hogy két öngyilkos gondolat között ne puszilgatnád meg azt a kiakasztó kis krumpli fejecskéjét és ne örülnél neki, hogy van. Ilyen se veled, se nélküled érzés, ha a nehezebbik fajta gyereked van, igazi érzelmi hullámvasút. Könnyű gyerekkel meg minimális a kellemetlenség, napi 8-9 óra bölcsi, ugyanennyi ovi, nincs szélsőséges viselkedés, halkabbak, jóképességűek maguktól, alig visznek el pénzt, vannak maguktól barátaik, nem kell tartanod a pedagógusoktól vagy a kortársaiktól, ki mikor okoz sérülést neki, vagy ő kinek.. az ilyen anyukák legnagyobb baja, hogy eszik-e eleget a gyerekük a menzán, és már ezen is versenytaggódnak, mikor ez tök jelentéktelen, hogy 3ből egy étkezést(úgy, hogy csomagolnak is suliba) mennyit evett:D.. álom élet.

Egyszer láttam az egyik gyerek halkan nemet mondott öltözésre, mert maradni akart, és anyuka mondta, hogy "elege van, hogy hisztizik a gyerek".. érted halkan mondta, csak saját véleménye volt, nem volt dühös, nem csinált semmit, csak elmondta mit szeretne és az anyja már köpni nyelni nem tudott, hogy hát miez, hiszti és leégeti meg mittudomén.. Nemnormális szülőknek van normális gyereke, és nem is tudják sokan, hogy milyen nagyon jó dolguk van. Ha meg mindkettő normális, akkor jönni fog a válasz, hogy gyereket nevelni klassz, mert alapvetően az.

De tényleg, csak jusson neked az épfajta gyerek és áloméleted lesz. Viszont tényleg szerencsén múlik, milyen lesz és lehet kegyetlen nehéz is, mikor nem tudod bölcsibe, oviba, suliba járatni csak délig, nincsenek nagyon barátai, esetleg több területen is rosszul teljesít és szélsőséges viselkedések naponta 10x jönnek, hangosabb, durvább, érzéketlenebb, önzőbb, problémásabb, nem olyan, mint látod másnál, hogy megkóstol ételt, hogy felveszi a ruháit, hogy kedves egy idegennel, és még téged csesztetnek, hogy biztos te bántod, biztos te ordibálsz, biztos nem viszed orvoshoz, biztos nem játszol vele eleget..

Minden attól függ, milyen gyereket kapsz, ismerős kisfiát pl én koleszba adnám, jó nem jön abból a gyerekből, azon kívül, hogy nagyon szép, de olyan 20 perc után kicsinál bárkit és nem nagyon tűrik/tűrték meg intézményekben sem. Nem tehet róla az anyukája, mindent megtesz érte, de csoda, hogy még él ennyi év szenvedés után. És akkor arra gondolok, hogy az egyik gyerek kezére csapnak, mert étkezés előtt vett sütit az asztalról, a másikra meg azért, mert épp végigkarcolta direkt más méregdrága autóját, vagy hatalmas hazugságot mondott az anyjáról, hogy lejárassa, mert az elvárta tőle, hogy felöltözzön 10 évesen normálisan. fúú.. vannak nemsemmi leosztások, de nem valószínű, hogy annyira peches leszel, hogy a legnehezebb gyerekeket kapd.

17

Tettél egy abszolút általánosító megjegyzést, úgy, hogy a saját gyerekedből indulsz ki. Ezért kötünk beléd, mert az hogy a te gyereked hogyan viselkedik otthon, az marhára nem reprezentatív a többi egykéhez képest. Amúgy meg megnyugodhatsz, van egy 15 éves fiam és 8 éves volt, mikor jött a kistesó. Egykeként is teljesen jól elvolt, és testvérként is jól funkcionál. Viszont mi nem azért vállaltunk két gyereket, hogy a nagyfiam ne unatkozzon, hanem azért, mert szerettünk volna még egy gyermeket.