Fél ellátni a saját gyerekét - mit kéne tennem ebben a helyzetben?
Imádja a fiát, ebben nem kételkedem.
De egyszerűen nem akar olyan, szerintem alapvető dolgokat megcsinálni, mint öltöztetés, pelenkázás, etetés (hozzátáplálás), fürdetés.
Nem arról van szó, hogy ezeket neki kéne mindig csinálni, hanem rutinosan kéne menjen. De nem.
Hetekig ígérte, hogy lefürdeti, folyton halogatta. Egyszer aztán nagy duzzogva nekiállt, katasztrofális volt. Látszott, hogy sík ideg, a gyerek is ordított. Direkt nem kotyogtam bele, ne az legyen, hogy minden csak úgy jó, ahogy én csinálom.
Ha ki is cseréli a pelenkát, simán hagyja egy szál bodyban hűvös szobában reggel, mert ő nem tudja felhúzni rá a nadrágot. De este, ugyanennyi fokos szobában meg parázik, hogy a gyerek megfázik hálózsákban, miért nem kapcsolunk hősugárzót...
Az etetéstől megint elzárkózik. Pedig az első hetekben, mikor tápszeres kiegészítés kellett, ki is tudta keverni, meg is etette vele. De az, hogy most pépet kanállal adjon neki, vagy akár csak etetőszékbe tegye, nem. Ha mégis ráveszem, megint a duzzogás, ideges mozdulatok, síró gyerek.
Azzal védekezik, hogy ő fél. Fél fürdetni, mert mi van, ha vízbe kerül a feje (stabilan ül a fiunk, amikor egyetlen 1x fürdette, tényleg el is borult, de nem is érte víz a fejét, gyorsan felültette), fél etetni, mert mi van, ha félrenyel.
Fogalma sem lenne, mit adjon a gyerekre, ha kiviszi.
Én meg utálom ezt a helyzetet, mert szó sincs arról, hogy én akarok mindent kontrollálni, ő az, aki minden felelősséget rámtol, és kész. Ha nyaggatom vele, én vagyok a rossz.
Aztán azzal jön, hogy Xy mondta neki séta közben, mekkora nagy dolog, hogy ő elviszi sétálni a fiát, bezzeg az ő férje.
Azért nem hiszem el, hogy manapság már az apukáknál ez ekkora csodaszámba megy, hogy piedesztálra kell emelni érte.
Mindig azt mondom neki, hogy én attól tartok, ha velem valami történne, pl. kórházba kerülnék, a gyerek éhezne, megkoszosodna, de még felöltöztetni sem tudná. Ez pedig elég reális félelem a részemről.
De ezt is elhárítja: "Mi történhetne veled?"
válasza:#19: És három szakember tényleg nem volt elég ahhoz, hogy azt mondjátok, inkább mégse? A saját és a gyerek érdekében? KOmolyan, hogyan fogsz így a gyerek sorsát komolyan befolyásoló dolgokról dönteni? Akkor is mész a saját fejed után, ha három orvos/tanár/fejlesztő stb. mondja, hogy valami nem oké?
#18
válasza: válasza:Akkor mi a kérdés?leírtuk a véleményünket de te tamadsz
Akkor menj tönkre a férjed mellett ...
válasza:Nem mentem szembe az orvosok, szakemberek szavával, soha nem is fogok, pláne nem a gyerekemnél. Épp ellenkezőleg. A férjemnek is egy nagyon jó szakorvost kerestünk ajánlások útján, nem is volt egyszerű bejutni hozzá.
A pszichiátere nem talált olyan problémát a férjemnél, ami súlyos lenne. Ami miatt egész életében gyógyszeres kezelésre szorulna. Ez hatalmas megkönnyebbülés volt annak idején, hisz nem tudtam, mi lehet a háttérben.
Olyan gondja van, ami több év pszichoterápiával feloldható, ha ő is akarja. És akarja. Ezért is mertünk gyereket vállalni. De nem megy egyik napról a másikra, és addig is lesznek hullámvölgyek.
Az a baj, láthatóan itt is sokan előítéletesek a lelki problémákkal szemben (vagy épp a másik véglet: egyesek szerint a férjem hazudik, és leszarja a gyerekét). Nem csak a zárt osztály kategória létezik, ha azt mondjuk, mentális betegség.
Ez jusson mindenki eszébe, ha a családtagjai vagy barátai között lesz olyan, aki pszichoterápiára szorulna. Az illetőt segíteni kell, persze ha hajlandó elismerni a problémáját, és segítséget kérni. Az ítélkezés, megbélyegzés nem segít. Aki viszont tagadásba menekül, annak tényleg el kell engedni a kezét.
Nálunk ez sosem volt, így addig én is komolyan veszem a jóban-rosszbant.
válasza:Figyelj már, most írtad, hogy az lesz a vége, hogy elvàltok, mert nekem is eleged vam, akkor most minek mentegeted?
Csak azért, mert leszóltak, hogy felelőtlenül vállaltál vele gyereket.
Az meg, hogy egy gyerekre nem tudja feladni a nadrágot, valami totál abszurd. És az, hogy akkor ő bedurcázik, hogy akkor nem is öltözteti fel, egyenesen a nevets3ges kategória, ez nem pszichés betegség, ő ilyen lesz*rom jellem, mint írtad és az ember a jellemén semmilyen terápiával nem tud változtatni.
válasza: válasza:#35: Nem támadtam, az elején is leírtam, meg a többedik válaszban is, hogy valid a probléma. Tudod, hogy évek mire megoldódik, talán, vagy csak részben, akkor minek a gyerek? Úgy jön ki a mondandódból, hogy gyerek nélkül, a napi dolgokban is volt éppen elég problémátok. De csakazértis meg kellett csinálni azt a gyereket. Ez szerintem kimeríti a felelőtlen gyerekvállalás fogalmát.
És sokadszor is, nem az az ítélet, hogy a férjed egy nyomorék mert lelki problémája van (mindenkinek van, még a momziknak is, akik itt kizárólag őt ekézik), hanem, hogy mindkettőtöknek csak annyi esze volt, hogy ismerve a problémákat, csakazértis mert majd lesz valahogy. Az már nyilván fel sem merült, hogy ki mennyit fog szenvedni és sérülni emiatt. És ebben meg már minimum fele-fele arányban vagytok hibásak. Sőt, mondhatnám, hogy akár te nagyobb részben is, mert a beteg nem reálisan látja magát belülről. De ki tudja, arról nincs szó, neked milyen mentális problémád lehet esetleg.
#21
válasza: válasza:Szóval ”több év pszichoterápiával jobb lesz", mondták vagy 8 éve, hiszen annyit vártatok a gyerekre? Mégis mennyi az a több év? Nem inkább több évtized？
De most már mindegy, ez van. Ha a férjed ilyen is marad, vigasztaljon a tudat, hogy három év múlva a gyereked kivesz és felhúz majd maga egy nadrágot, kivesz egy kekszet ha éhes lesz (és eléri, és meg van engedve neki, hogy kiszolgálja magát）.Sôt egy fellépôvel még vizet is tölt magának pohárba a csapnál, felveszi a kabátot sapkát induláskor, ha elmagyarázod neki, hogy kell.
Vagyis túlnövi önállóságban és megbízhatóságban a férjedet. Ezzel a problémák jó része látszólag megszûnik majd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!