Segítség a nagyszülőktől, vagy külsős segítő felfogadása?

Persze, hogy kamu. Anyukája egyedül él egy hazban, amiben van egy fullos saját lakrész gyerekszobaval tök üresen, es eddig senkinek se jutott eszébe, hogy az első időkben oda menjenek. Teljesen életszerű.

Es igen. Akinek ilyen szuper élete van, az nem itt kérdez meg ilyesmit.

Én azt választanám, hogy jöjjön hozzánk valaki.

Imádom anyukámat, de vissza nem költöznék, egyszerűen ott van az "én házam, én váram" érzés és ha valakivel együtt lakik az ember, akkor alkalmazkodni kell a másikhoz.

Ahogy egy párnak is alkalmazkodnia kell egymáshoz. Viszont ott két egyenrangú fél lakik együtt, otthon viszont te vagy a "gyerekem", akármennyire is felnőttként kezelnek.

Átérzem, hogy kellemetlen, ha valaki helyetted dolgozik, te pedig pihensz, én pont ilyen vagyok. Enni se tudok, ha valaki van nálunk vendégségben.

De én inkább ezt szoknám meg valahogy. Esetleg segíthet ha nálad fiatalabb lány jön segíteni.

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak..

Ezzel a kérdezővel nagy barik lehetnétek. Ugyanolyan semmirekellők vagytok. Vaaagy ugyanaz a troll vagy, aki ezt is kiírta. A stílus is ugyanolyan.

Én leszek az első ezek szerint, aki hasonló helyzetben van.

Nekem a babával nem a napi teendők voltak sok és bizonyos tekintetben a munkám több energiát igényelt (jól bírom alvás nélkül is), hanem az unalom, hogy nem használhatom az agyam és az, hogy teljesen inkompetensnek éreztem magam, mert napi 6-8 órát sírt a baba a hasfájás és az én stresszem miatt (kellett menni fejlődésneurológiára téves diagnózissal és szívás 3 kórházat meg két központot végighívni egy síró babával, hogy most hova is kapsz időpontot és mikorra 2 hónapon belül).

Nekem óriási segítség volt, amikor a gyerekágyas időszak alatt bevezettük, minden nap van itt valaki és délután 3-5 órát segítettek. (Hozzátartozik, hogy előtte is minden nap jött valaki, csak lótúrót segített a többség, csak az idegeimen táncoltak azzal, hogy ott álltak és várták mikor vehetik kézbe a babát).

A hetedik hét környékétől viszont kezdett zavarni, hogy mindenki itt van segíteni, kifejezetten jól esik egy-egy nap amikor csak ketten vagyunk.

Szerintem amúgy a gyereknek jobb, ha többen vannak körülötte. Én 4 óra alvással egy nehéz este után, nem tudok olyan lelkesen foglalkozni vele, mint valaki, aki kialudva 6 óra munka után (mert ugye segíteni jön így az a rövid nap) beesik dajkálni a babát.

Szerintem azt kell eldöntened, hogy hosszú vagy rövid távban gondolkodtok. Anyud rövid távú megoldás, pár héten belül érdemes visszaköltöznötök. Illetve ha náluk laktok, akkor a férjed sem tudja annyira kivenni a részét (nálunk anyósomtól ha itt van, alig lehet elvenni a babát a férjemnek sem akarja odaadni - te bármikor dajkálhatod - felkiáltással, pedig van hét, hogy nála többet van, mint a férjemnél) nem jó, ha ez állandósodik.

A bébiszitter hosszabbtávú megoldás. Az első hetekben több meló, mint könnyebbség meg kell találni és össze kell szokni ami egy elég nagy feladat. Ha viszont összeszoktatok és lesz olyan a kapcsolat, akkor szerintem idővel nem fogod rosszul érezni magad, ha mást csinálsz.

Szerintem ez ugyanaz a kérdező, aki tegnapelőtt a természetes szülés feldolgozásáról érdeklődött, mert nem értek be a magánkórházba a császárra.

Vagy ugyanaz a troll.