20 éves korotok alatt vállalnátok gyereket, ha a feltételek adottak lennének?

Nem vállalnék úgy gyereket hogy nincs végzettségem és nem dolgoztam még.

Legalább 2 évet dolgoznék gyerekvállalás előtt.

Nem csak amiatt hogy gyedet kapjak. Az sem mindegy hogy lesz hova visszamennem dolgozni.

Nem 0 munkatapasztalattal keresek majd munkát egy bölcsis/ovis mellett.

Ami egyébként baromi nehéz! Főleg ha neked kell megoldani azt is h eljusson és hazajusson (tehát csak a 8-16:30 állások jöhetnek szóba)

Noss végzettség nélkül nagy mázli kell ahhoz h ilyet találj és fel is vegyenek kisgyerekes anyaként

Nem unod még? Újabb felcsinált gazdag kislány sztori ugyanazokkal a klisékkel, ugyanazzal a stílussal kicsit más köntösben. Könyvet írsz belőle vagy mi van?

Egyébként nem vállaltam volna. 21 évesen voltam "para" helyzetben. Tudom hogy biztosan támogattak volna, az akkori "pasim" azóta 20 éve a férjem és van két gyerekünk, akkor MÉGSE vállaltam volna (szerencsére nem kellett döntenem). A legfőbb hozzávaló hiányzott: az önállóság. Mert ha más tart el, nem vagy az. Se felnőtt. Gyerek pedig ne szüljön.

Egy ismerősöm ugyanígy járt. Még az is stimmel, hogy a csaj szülei tehetősek és támogatókat. A barátja is mindenben támogatta. Dúlt a szerelem. Esküvő kivételével volt minden: együtt vásárolgatás, uh-ra járás, terhes fotózás, a srác büszkén mesélte hogy lánya lesz - ezek ugye a jó, felemelő részei a terhességnek, olyan különlegesnek érzed az időszakot emiatt. Minden rózsaszín volt. Aztán hogy hogy nem, a kislány első éves szülinapját már nem együtt ünnepelték.

Szóval ha neked pl ez is belefér, akkor vállald be! De azt tudd, hogy statisztikailag kisebb százalékban maradnak együtt azok a párok akik 17 évesen jöttek össze. Nem tennék rá nagyobb összeget, hogy ha meg is születik a gyerek, hogy iskolakezdési nem váltok el…

21 voltam. 5 éve voltunk együtt.

Hiába lenne a férjem milliárdos, meg a szüleim ha EN nem tudnám eltartani akár egyedül is a gyereket mert mivan ha történik valami a párommal, szüleimmel stb.

A másik oldal hogy gyerek mellett is lehet egyetemet végezni, tanulni.

Én megtartanam és mellette végeznem az egyetemet. Mire a gyerek ovis lesz befejezed a tanulmányaid, és mehetsz dolgozni

Más kérdés az, hogy én vállaltam volna-e 20 év alatt gyereket általában véve, hogy megtartottam volna-e, ha besikerül, és más kérdés, hogy te a jelenlegi körülményeid közt vállald-e. Én más ember vagyok, de azok alapján, amit te leírtál magadról, hogy már 16 évesen vágytál gyerekre, minél előbb teljes családra, én azt mondom, ha a helyedben lennék, megtartanám. Mégpedig azért, mert rohadtul meg fogod bánni, ha elveteted. Elmondhatatlanul szar érzés lesz életed végéig, ami be fogja árnyékolni szerintem az eljövendő gyermekeiddel való boldogságodat is.

Nem vagyok abortusz ellenes, nem azért írom, hanem azért, mert szerintem egy abortuszt átélni érzelmileg nagyon megterhelő a legtöbb esetben, ha az emberben van egy szikra jóérzés. Úgy pedig pláne, hogy igazából szereted a gyerekeket és szeretnél minél előbb, csak most éppen "rosszkor" jött. Ha annak idején a te korodban és a te körülményeiddel rendelkezem, biztosan nagyon meg lettem volna ijedve egy terhességtől, de el nem tudom képzelni, hogy lett volna szívem elvetetni. Megint más, ha vannak egyéb kényszerítő körülmények.

A te helyzetedben inkább csak az lesz probléma, hogy az egyetemet nem fogod tudni ugyanúgy folytatni valószínűleg, a terhesség és főleg egy kisbaba erősen a tanulás rovására tud menni. De ez szerintem nem elégséges indok arra, hogy megszabadulj a babától, főleg, hogy írod, a pároddal már tervezgettek, neveket nézegettek... ha már idáig eljutottatok, akkor pláne nem tudom elképzelni részedről az abortuszt. Egy csomóan szajkózzák, hogy máspénzére szülni, meg hogy pár év múlva otthagy a párod, meg hogy sok fiatalon lett anyuka megbánja... de hát honnan is tudhatnák, hogy neked mit tartogat a jövő? Én sem tudom, de úgy gondolom az általad leírtakból, hogy borzalmasan megviselne, ha elvetetnéd, és mivel a párod úgy tűnik, szeretné ezt a gyereket, bizony egy abortusz is a kapcsolat rovására mehet, mert őt is megviselné.

Én a helyedben megtartanám. És hálát adnék, hogy van egy támogató párom és támogató szülők addig is, amíg a magunk lábára tudunk állni. Az meg egyáltalán nem szentírás, hogy egy fiatalon megalapított család később szétesik, nekem pl. általános iskolai osztálytársam iszony fiatalon alapított családot, azóta is együtt vannak, immár négy gyerekkel, és szemlátomást semmit nem bánnak.