20 éves korotok alatt vállalnátok gyereket, ha a feltételek adottak lennének?
Sziasztok, szép napot! :)
Nem megszavaztatni szeretném a sorsunkat, csupán jó lenne más nézőpontokból is látni ezt...
19 éves vagyok, most végeztem az első évemmel az egyetemen. Ezzel egyidőben teherbe is estem, jelenleg 7 hetes a terhesség.
Egyelőre egyedül a párom, valamint a szüleim tudják. Elég nagy a kettősség bennem...
Fél éve élünk együtt, 2 éve vagyunk egy pár. Együtt tervezzük az életünket, jövőnket, 2-3 éven belül szerettünk volna esküvőt, 5 éven belül gyereket. Ő 23 éves, már dolgozik, viszonylag jól is keres. Azt mondta, hogy szeretné a babát, imádna apuka lenni, de ha úgy érzem, nem állok készen erre, támogat, bárhogy döntök.
Szüleimnek is elmondtuk, ők is biztosítottak a támogatásukról, minden értelemben ( anyagi, érzelmi, nagyszülői :) ). Ez gondot ugyan nem jelentene nekik, mert sikeresek, tehetősebb réteg a családom, de közben ott van bennem az, hogy úgy szerettem volna gyereket vállalni, hogy megállok a saját lábamon, akár egyedül is megoldom, ha úgy hozná az élet.
Anyukám azt mondta, hogy ez hülyeség, sosincs olyan időpont, amikor minden adott egy kisbabához, és anno ők apával mind a ketten dolgoztak már, mikor születtem, mégis a nagyszüleimtől kaptuk a családi házunkat. És hogy amiért mások nem beszélnek erről, az összes ismerősöm, barátnőm mögött ott van a háttér, mert ne gondoljam, hogy valaki 30 évesen önerőből, egyedül épít kétemeletes házat Budán.
Rólam annyit, hogy hiába vagyok egyetemista, annyira nem izgat ez az "egyetemi lét", hogy órák után a csoporttársakkal sörözzünk, minden hétköznapot végigbulizzak és másnaposan járjak órákra stb. Sőt, a legtöbb barátnőm nem is az egyetemről van, oda én tényleg azért megyek, hogy tanuljak. Kicsit olyan vagyok, mint aki eléldegél a saját világában, tesz a céljaiért és hidegen hagyja, körülötte mi történik.
Egy részem akarná a babát, mert gyerekkorom óta imádom a gyerekeket, babákat, én már 16 évesen is azt mondtam, hogy amint lehet, én szeretnék családot, gyereket. Ez azért is van, mert én magam egy nagyon erős, összetartó családból jövök, ami mellett sosem voltam magányos. Párommal már beszélgettünk nevekről, gondolkoztunk azon, hogy a plusz szobából itthon hogyan legyen babaszoba, a ruhaboltokban párszor áttévedtem a gyerekrészlegekre is nézelődni...
De közben a másik részen meg ott van, hogy ez teljesen hirtelen és tervezetlenül jött, áthúzva mindent a következő években. Mármint én úgy gondoltam, hogy lediplomázom én is, utána lánykérés, esküvő, családi ház, MAJD ezt követően baba. Most konkrétan az egész sorrend megfordult, és azt érzem, hogy nem én irányítok, csak sodródok és fogalmam sincs, hogyan hozzak jó döntést.
válasza:Én minden bántás és rosszindulat nélkül írom le ugyan azt mint a többiek.
Gyereket akkor vállalunk ha mi magunk megteremtettük a feltételeket, és akkor is meg tudunk élni ha a párunk lelép.
Ami feltételek adottak azt a szüleid teremtették meg. És bármi lehet még. Mi lesz majd akkor ha anyukád nem ért egyet a nevelési módszereiddel, beleszól mert úgy érzi megteheti. Akkor mit csinálsz a pénze nélkül?
Vigyázni kellett volna hogy ne légy terhes ilyen fiatalon. Mi lett volna ha lediplomázol, dolgozol 2 évet és akkor jön a gyerek?
Te már így is úgy is megszívod. Ha elveteted azért ha megtartod azért.
Végeredménybe te egy babakocsit nem tudsz megvenni. Vagy a szüleid vagy a párod veszi meg. Nem érzed furának?
Nem, valószínűleg azért nem, mert én tényleg így nőttem fel, hogy ha kellett valami, arra mindig volt. Nem kellett gondolkoznom, hogy miből menjek nyaralni, mert csak szóltam a szüleimnek, és a pénz a számlámon volt rá.
"Mi lesz majd akkor ha anyukád nem ért egyet a nevelési módszereiddel, beleszól mert úgy érzi megteheti."
Semmi, mondja el nyugodtan a véleményét. Ez így működik. Ha problémával fordulok hozzájuk, akkor azért teszem, mert kíváncsi vagyok arra, mit gondolnak, hogyan csinálnák. De ha nem úgy döntök, tiszteletben tartják azt is.
válasza:
válasza: válasza:Együtt élünk fél éve (tudom, ez sem egy nagy idő).
Azért dolgozom az apámnál, mert később is itt tervezek elhelyezkedni.
válasza:„Még valami:
Az anyagi biztonságot nem dicsekvés, felvágás, akármi miatt írtam le, hanem azért, hogy lássátok, nem az van, hogy kettőnknek van két diákhitele, én koliban lakom 3 másik lánnyal egy szobán osztozva, ő pedig két lakótárssal albérletben, és esélyünk sincs sajátra a következő 10-15 évben. Szóval a körülményeink rendezettek teljesen.”
Második komment a kérdésnél, te írtad kérdező.
Köszönjük a mai kamu kérdést, egész jó lett.
Tessék?
Tudom, hogy én írtam. Le van írva, hogy nem kollégiumban élek, másik három lánnyal. Mi ezzel a probléma?
válasza:21 évesek voltunk, nem volt tervezve és főiskolásak mindketten, mellette diákmunka. Nem bántuk meg,hogy megtartottuk ennek 13 éve már,azóta van saját házunk még 2 gyerekünk, rendes munkánk stb.
De biztosan nem terveztem volna ilyen korán,sokkal nehezebb gyerek mellett a tanulás,ugye elkezdeni dolgozni, az egzisztencia kialakítása stbstb.
A kor csak egy szám, fiatal anya is lehet nagyon jó anya, itt inkább az a kérdés, együtt maradtok-e ami nem kis munka, megy e mellette a tanulás a munka, ez mind mind kemény meló.
válasza:Hihetetlen, mennyi lelki sérült van ezen az oldalon.
Sokaknak nem adatott meg a támogató család (nekem se), de azért csak el lehet képzelni, hogy van, akinek meg igen. Kb.milliószor nagyobb esély van arra, hogy a pasid meggondolja magát és lelép, mint, hogy a szüleid ellened fordulnak. Szóval 2 dolgot gondolj végig. A párod nélkül, szülői támogatással is vállalnád-e, anélkül, hogy mindenért őt hibáztatnád.(Pl.,hogy egy darabig nem lenne komoly kapcsolatod, mert a korosztályodban még hatalmas hátrányban leszel a gyerektelen nők mellett.) A másik szintén a "hibáztatásra" vonatkozik. Ha a gyerekedet "büntetnéd" azért, mert valami kimarad az életedből "miatta", akkor inkább ne vállald, mert nem ő tehet róla, hogy előbb jött, hanem te. Vagyis te, meg a párod.
És a legfontosabb: Az egyetemet mindenképpen fejezd be! Nagyon sokan csúsznak bele ilyenkor, hogy gyerek mellett nehéz, minek erőltessem, nincs is rá szükségem, pláne, hogy nélküle is lenne munkád, mert apa nem követeli meg. Na, ezt viszont kivétel nélkül mindenki megbánta, akit ismerek, hogy nem fejezte be az egyetemet, bárhogy is alakult utána az életük. Már csak azért is zavarni fog, mert eddig semmit nem értél el önerőből. Most még megelégszel azzal, hogy "van", mindegy, hogy honnan, de bizonyos kor fölött szükséged lesz az "én is képes vagyok valamire" érzésére. Ezt a szülés önmagában nem fogja megadni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!