20 éves korotok alatt vállalnátok gyereket, ha a feltételek adottak lennének?
Sziasztok, szép napot! :)
Nem megszavaztatni szeretném a sorsunkat, csupán jó lenne más nézőpontokból is látni ezt...
19 éves vagyok, most végeztem az első évemmel az egyetemen. Ezzel egyidőben teherbe is estem, jelenleg 7 hetes a terhesség.
Egyelőre egyedül a párom, valamint a szüleim tudják. Elég nagy a kettősség bennem...
Fél éve élünk együtt, 2 éve vagyunk egy pár. Együtt tervezzük az életünket, jövőnket, 2-3 éven belül szerettünk volna esküvőt, 5 éven belül gyereket. Ő 23 éves, már dolgozik, viszonylag jól is keres. Azt mondta, hogy szeretné a babát, imádna apuka lenni, de ha úgy érzem, nem állok készen erre, támogat, bárhogy döntök.
Szüleimnek is elmondtuk, ők is biztosítottak a támogatásukról, minden értelemben ( anyagi, érzelmi, nagyszülői :) ). Ez gondot ugyan nem jelentene nekik, mert sikeresek, tehetősebb réteg a családom, de közben ott van bennem az, hogy úgy szerettem volna gyereket vállalni, hogy megállok a saját lábamon, akár egyedül is megoldom, ha úgy hozná az élet.
Anyukám azt mondta, hogy ez hülyeség, sosincs olyan időpont, amikor minden adott egy kisbabához, és anno ők apával mind a ketten dolgoztak már, mikor születtem, mégis a nagyszüleimtől kaptuk a családi házunkat. És hogy amiért mások nem beszélnek erről, az összes ismerősöm, barátnőm mögött ott van a háttér, mert ne gondoljam, hogy valaki 30 évesen önerőből, egyedül épít kétemeletes házat Budán.
Rólam annyit, hogy hiába vagyok egyetemista, annyira nem izgat ez az "egyetemi lét", hogy órák után a csoporttársakkal sörözzünk, minden hétköznapot végigbulizzak és másnaposan járjak órákra stb. Sőt, a legtöbb barátnőm nem is az egyetemről van, oda én tényleg azért megyek, hogy tanuljak. Kicsit olyan vagyok, mint aki eléldegél a saját világában, tesz a céljaiért és hidegen hagyja, körülötte mi történik.
Egy részem akarná a babát, mert gyerekkorom óta imádom a gyerekeket, babákat, én már 16 évesen is azt mondtam, hogy amint lehet, én szeretnék családot, gyereket. Ez azért is van, mert én magam egy nagyon erős, összetartó családból jövök, ami mellett sosem voltam magányos. Párommal már beszélgettünk nevekről, gondolkoztunk azon, hogy a plusz szobából itthon hogyan legyen babaszoba, a ruhaboltokban párszor áttévedtem a gyerekrészlegekre is nézelődni...
De közben a másik részen meg ott van, hogy ez teljesen hirtelen és tervezetlenül jött, áthúzva mindent a következő években. Mármint én úgy gondoltam, hogy lediplomázom én is, utána lánykérés, esküvő, családi ház, MAJD ezt követően baba. Most konkrétan az egész sorrend megfordult, és azt érzem, hogy nem én irányítok, csak sodródok és fogalmam sincs, hogyan hozzak jó döntést.
válasza:
válasza:Párom szeretné, én vagyok itt a bizonytalan fél.
Mert ez tényleg örökéletre szól, nincs olyan, hogy meguntam, megbántam, mást szeretnék stb.
válasza: válasza: válasza: válasza:Hagyd a gyakori népét.. Irigyek mert nem 40 evesen akarsz anya lenni. Mindened adott hozzá. A legfontosabb, hogy legyen lakhatasod és annyi penzetek amiből meg tudtok élni. A másik legfontosabb, hogy szeressétek egymást a pároddal és akarjátok a babát. Annyi olyat latok, hogy húzzák az időt, szülnek majd 40 évesen és egyáltalán nem értenek a gyerekhez, se türelmük se energiájuk, csak nyűg nekik. De persze minden más adott.. Hagyjuk már.
Mi fél éve voltunk együtt a párommal, most 4 éves a fiunk. Hitelunk volt, nem álltunk a legjobban. Mégis mindene megvolt, sok minden újonnan, sok mindent használtan vettunk. Tudod mi kellett a gyereknek? Én. Nem a sok bizbasz. A sok tervezett gyerek buta mint a szög, a miénk 2 évesen beszélt folyékonyan és azóta se hozták be. Mert foglalkoztunk vele. Tényleg. Erre van szükség és arra nagyon, hogy a szülők igazán szeressék egymást. Régen se vártak 40 éves korukig, együtt építették fel a boldogsagukat, jövőjüket.
"egy olyan pasival jössz össze aki szüleidnek nem tetszik"
Olyannal nem jönnék össze. :)
Mármint nem azért, mert nekik kell az áment mondani, hanem, mert náluk a kizáró okok azok, amik nálam is.
"Ott van az is hogy bármikor összeveszhetsz velük és akkor is azt fogják mondani ők neked több pénzt nem adnak"
Nem igazán veszekedős típus egyikünk sem, a kamaszkoromban volt pár vitánk, de tényleg elenyésző számú, azok is 14-15 éves korom között. De olyan, hogy ne támogatnának, ne számíthatnék rájuk, még a legnagyobb vitákban sem hangzott el.
"Simán beüthet az is hogy a szüleid elválnak vagy egyik szülőd meghal és összejön egy másik emberrel aki az egyetlen egy szülődet ellened fogja fordítani mert annyira szerelmes lesz az új emberbe hogy neki fog adni minden vagyont. "
Már elváltak. De a jó kapcsolat az a mai napig megvan, sőt, apukám 50. szülinapján ott volt anya, plusz az anyai nagyszüleim is. Van új párja mind a kettőnek 10+ éve, maradéktalanul elfogadtak, nem követelnek semmilyen vagyont, megvan a sajátjuk. Anya házasodott csak újra, de ő is szerződéssel. Így ebből később sem lenne probléma.
Kicsit azt érzem, hogy te nem tudod, milyen, ha támogató szülők vannak az ember mögött... Ott nincs az, hogy ha nem úgy cselekszel, ahogy nekik tetszik, leüvöltik a fejedet és pénzzel zsarolnak. Vagy, hogy jön egy új szerelem, és hirtelen te már nem vagy a gyerekük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!