Okozhat problémát, hogy az 1 éves babát 1 hétig rábízzuk a nagyszülőre?

Engem simán “lepasszoltak” a mamákhoz a szüleim ilyen fiatalon. Később is nagyon sokat nyaraltam velük , mai napig imádok a mamáimmal lenni.( sajnos az idősebb mamám már nagyon idős és minden perc ajándék vele . Visszagondolok az elmúlt 25 évente vele és hálás vagyok, hogy kicsiként ilyen szép élményeim vele.)Egy éves voltam, mikor anyukám visszament dolgozni. Iszonyú jó a kapcsolatunk, mindig számíthatok rá . Nem lettem lelki sérült , nincsenek problémáim a kapcsolatok kialakításával. :)

Ha anya leszek, akkor én is ezt az utat fogom járni .:D

#133 #134

Ahogy egyre többet írsz ide, úgy egyre biztosabb vagyok abban, hogy neked nagyobb szükséged lenne pszichológusra mint a feleségemnek.

Mindenképpen érdemes lenne keresned egy jó pszichológust, és több alkalommal beszélgetned vele.

Szerintem nem kellene itt tovább sokkolni az embereket a véleményeddel.

Én sokkolom? nem én passszolom le a gyerekem rendszeresen hogy lelépjek a mentális beteg anyjával pihenni, mert nagyon megterh3elő, ha véletlenül nekünk is foglalkozni kell a gyerekkel:-D De tudom én, megcsináni könnyű, neveli majd a nagyszülő, bébiszitter, bölcsőde, óvóda iskola, hiszen ém ,ár attól meghalok ha egyszer-kétszer kelni kell hozztá.:-D

De utazzagtok el,me jetek pár hónapra, a gyereknek is jobb ,ha olyannal van akinek nem teher. Bár tudom életetek legjobb döntése olt, hogy csináltatok anyádéknak még egy gyereket :-D

Postpartum depresszió olyan súlyos is lehet utolsó válaszoló , hogy az anya megöli a gyermekét és saját magát. Szóval rohadt komolyan kell venni . Utolsó válaszoló , neked szerintem az böki az orrodat, hogy más anyagilag jobb helyzetben van.

Anyukámnak anno jól esett, ha nélkülünk( ikrem van ) tudtak menni ide-oda. Akkor számukra a közös nyaralás nem pihenésről szólt. Azóta bepótoltuk a közös nyaralásokat.

144# egyetértek. 143# Ráfeszült erre nagyon. Gondolom ő ha akarná se tudná kinek és ez is zavarja. Nehogy már más csinálja,ha ő sem. :D Ezekszerint akinél szeretik az unokát ott az anyjáéknak csinálták, jó tudni.:D Biztos hogy oka van,csak nem meri itt bevallani,hogy valami nála nem oké. Érdekes nálunk minden szuper és nem is bosszant az,hogy a kérdező szülei szeretik és önként vigyáznak az unokára és a kérdezőéknek is megfelel ez a helyzet. Egyébként nálunk anya a lányom születése óta hetente mondja,hogy mikor alhat már ott alig várja, úgy be van sokszor zsongva,hogy naponta jönne... alig lehet leállítani néha,mert nekünk viszont sajnos sok már. De például nagynéném anyósáék ott laknak egy utcával arrébb és a két lányuk születése óta heti szinten részt vesz az életükben,ott is aludtak és hetente járnak egymáshoz többször. Az első lányuknál míg épült a házuk ráadásul ott is éltek anyósékkal egy külön részen, utána költöztek. Ritka jó kapcsolatuk van. Mostmár tini a két lány,de a mai napig iszonyat jó a kapcsolatuk a nagyszülőkkel azon az oldalon és ettől még a szülőkkel is... Nem is értem ez miért baj.:D Inkább irigylésre méltó,ahol ekkora a szeretet.

Az meg külön szép,hogy így minősíted 143-as a mentális betegeket,aki pszichológushoz is jár, tehát nem a homokba dugja a fejét és rá is fér lelkileg az hogy feltöltődjön egy év után. Ez egy betegség még mindig. Nem hetente mennek ráadásul. Egyébként én sem tudnám még egy napra se úgy érzem odaadni a lányom,viszont az én gyerekkoromban valahogy ez volt a normális,kis városban nőttem fel. Ott a rokonok, nagynénik, nagyszülők mindenki besegített a szülőknek,ez volt a normális. Anya mondja mindig hogy olyan furcsa,hogy erre ma már nincs igény meg hogy én is egyedül megoldom a dolgokat,mikor ő is megtudta volna,de akkor náluk ez volt a normális. Az összes barátnőm konkrétan a nyarakat mamánál töltötték,pedig van akinek messze lakott a nagyszülő, ország másik felében,vagy a Balatonon. Olyan élményeket meséltek mindig. Az akkori szomszédban lakó nagyszülő unokája a barátnőm volt,mindig alig vártam a nyarat,hogy jöjjön és bandázzunk. Oké,hogy itt még egy éves a pici,de ha igénye van mindenkinek rá, miért fáj az másnak.