Okozhat problémát, hogy az 1 éves babát 1 hétig rábízzuk a nagyszülőre?
Utolsó jól írta, nem az a gond hogy leteszitek,hanem hogy bár sok segítségetek van így is kivagytok és szerintem nem kicsi depressziója van nejednek amit kezelni kell( én járok pszichológushoz szerintem nem szégyen). 1 hét nem old meg semmit 2 nap nem alvás után megint ledobjátok a gyereket,hogy jaaaj de nehéz. Addig ez nem javul míg nem kaptok szakszerű lelki támogatást és nem tanuljátok kezelni a stresszt ami a gyerekkel jár.
Én is kivagyok és rohadtul nem vagyok szuperanya,de megtanultam élvezni a jó dolgokat így nem olyan fárasztó a rossz. Pl ha elfáradok férjem atveszi a gyereket én pedig veszek egy fürdőt közben podcastet hallgatok. Vagy amíg vacsizunk gyerekkel addig nézzük a szerencskereket,apró dolgok de így nem olyan rossz az élet,meg kell találni mi tesz boldoggá akkor is ha nem alszol napok óta. Ja nekem pl nincs annyi segítségem mint neked és erre most kiderült,hogy a gyerek allergiás tejre,tojásra,glutenra,szójára lisztfélékre. Mégsem lettem depisebb csak mert megint nehezebb lett egy fokkal(holott azt hittem idővel könnyebb lesz). Ez van az ember ha már benne van és elesik akkor feláll és megy tovább,nem azért mert erősebb vagyok vagy ügyesebb( mert nagyon nem vagyok az) , hanem mert nincs más választásom anyaként tennem kell a dolgom,mert más nem fogja megtenni. A gyerek pedig már itt van az én döntésem miatt,a felelősséget pedig vállalni kell,ha pedig ez nem megy akkor fejleszteni kell magad hogy ne tűnjön olyan nagy tehernek az egész mert bizony még 20 év mire kirepül a gyerek a fészekből és lesz még más stressz forrás is.
#91
Hidd el, hogy a gyerek nem szenved semmiben sem hátrányt, sőt én ahogy meg tudom ítélni jobban van vele foglalkozva mint a legtöbb gyerekkel.
Mi minden egyes felmerülő problémát alaposan körbejártunk és megoldást találtunk rá. Reflux, tejallergia, speciális tápszer, Dévény torna, TSMT torna, sóterápia és orrmosás, babaúszás, baba-mama klub... és még sorolni lehetne. Időt, pénzt, energiát nem nézve nem sajnálva mentünk és csináltunk. Kapunk segítséget és így sokkal jobban elviselhető, mintha egyedül kellene ezzel megbirkózni.
Ami alapvető tévedés az írásodba, hogy az hogy egy szülő kimerül idegileg, és pihenni kell, azt úgy kezeled mintha ez egy abnormális dolog lenne. Sőt akkor ő már nem is alkalmas szülőnek, hiszen nem szabad panaszkodni csak csinálni kell némán, segítség nélkül eltűrve mindent és akkor leszel jó anya. EZ a tévképzet ami hibás! Lehet beszélni a nehézségekről ami egyeseket jobban megvisel, másokat nem.
Esetünkbe van a feleségemnek egy szorongásos betegsége, lehetséges enyhe depresszió, de ez mind kezelve van, orvossal, védőnővel egyeztetve.
Ne akard már megmondani egy pár soros írásból, hogy mi önzésből vállaltunk gyereket, meg nem kellett volna. Életem legjobb döntése volt, hogy gyereket vállaltunk az összes nehézség ellenére!
#92
Én nem vagyok stresszes, csak az éjszakák viselnek meg, ha nem tudok aludni.
Igen van segítségünk, de azért hozzáteszem hogy nem mi erőszakoljuk ki, hanem a nagyszülő kéri hogy hadd maradjon ott a kislány.
Így akkor tudunk pihenni. De ha nem lenne segítség, akkor is megoldanánk, csak még fáradtabbak lennénk. Azért az ember ki tudja tolni a határait ha nagyon muszáj. De ez az alvási probléma nem fog fennálni évekig. Vagyis nem tudom elképzelni, hogy 3-4 éves gyerekkel is guggolni, meg ringatózni kell hogy aludjon, úgy hogy közbe ordít a füledbe. Szóval ez a probléma előbb-utóbb megszűnik. Nyilnán mindenki azzal jön, hogy lesz más probléma...igen lesz. DE remélhetőleg este ki tudjuk magunkat pihenni és akkor a mi problémánk nagy része meg is szűnik. Mert mindketten az esti altatástól és felkeléstől tartunk a legjobban.
Mondjuk már az utóbbi időbe sokat javult, mert korábban ha csak sötét szobába akartad vinni akkor úgy ordított az ember fülébe ahogy ringattad, hogy 5 perc után széthasadt a fejed :D Ha kivittem a fényre, akkor megállt a sírás és mosolygott. Egyszerűen hiába volt fáradt, ő nem akart aludni. Mostanába ez sokat javult, már nem mindig ellenkezik annyira erősen.
Igazából én már nagyon várom, hogy tudjak úgy kommunkálni a gyerekkel hogy megértsük egymást. Akkor már meg tudod kérdezni, hogy mi a baj, mi fáj és meg tudod nyugtatni, elmagyarázod neki a dolgokat stb.
92-es vagyok, a én babám lassan 2 éves és még mindig rossz alvó,sógorom gyereke most kezd jobban aludni 9 évesen,miután elköltöztek. Szóval van rosszul alvó gyerek és bizony ezt el kell fogadni,mert ha fejen állsz sőt ha beszél akkor sem fog aludni,csak akkor már el is mondja miért nem😅 most az válikbw ha szoptatom közben megy a kedvenc zenéje( van akinek fehér zaj jön be) és csak annyi fény van hogy ne essek el. Szobájában végig nagyon halkan megy az alvó zenéje google hangszórón spotify-ról végtelenítve. Ilyen nagy korban nálunk a ringatás nem vált be,folyton változik a dolog ami egyik héten vejött az a következőn már nem.
Tényleg ajánlom a pszichológust klasszisokkal jobb mint egy sima ideggógyász vagy védőnő. Tapasztalatból írom.
Amúgy nem gondoltam volna, hogy ennyi szeretet képes hozni a baba a családba, mindig csodálkozva nézem ahogy apumat teljesen elvarázsolja és az egykoron szigorú apa, átváltozik a kedves papává.
Ja és a rengeteg szeretettől nem vagytok képesek foglalkozni vele és lepasszoljátok napokra igaz?:-D Jobb lenne a gyereknek ha vissza se mennétek, jobban járna a nagyszülőkkel. Szegény kislány, gondolom ő is csak a csok miatt született :-(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!