Rábíznátok így nyugodt szívvel?

Aki akar, megoldja. Anyósod nem akarja, te pedig nem vagy még felkészülve arra, hogy másra bízd a kicsit. A kettő együtt nem jó kombináció, szinte biztos, hogy anyósra hagyva nem élvezné a színházat. Találjátok valakit, aki alkalmasabb. Így is izgulni fogsz, de kevésbé.

Ui. Nekem is voltak előítéleteim anyósommal kapcsolatban, és részben igazam lett. Büszkén mesélte, hogy csinálta a saját gyerekeivel, de majd figyel az unoka jelzéseire és minden jó lesz. Hát kicsit se alkalmazkodott hozzá. Nem is marad nála az unoka.

Baby sitter a legjobb megoldás, főleg, ha van idő még összesimerkedni vele. Másik trükk: kabalát hagysz a kicsinek, pl. a sáladat, hogy legyen valamije tőled. Elvileg ez is segít, ha idegennel kell maradnia.

Ha a baby sitter nem opció, akkor én a saját gyerekemmel azt csinálnám, hogy vinném a gyereket és az anyóst is Budapestre, csak az előadás ideje alatt vigyázna rá vagy egy játszótéren (vannak kivilágítottak) vagy babakocsiban tologatva (az enyém csak így volt el mással a szepa idején), és 100% elaludna az autóban hazafelé, sőt utána alva be lehetne vinni az ágyába.

A te gyerekedet te ismered (tudom, hogy nem minden baba ilyen rugalmas meg jó alvó), de lehet, hogy most a szokásos esti rutin helyett valami más lesz a jó megoldás. Fontold meg, hogy lehet hogy érdemes tök máshogy csinálni, mint ahogy szoktátok.

Mert amúgy olyan anyósra, aki esetleg sírni hagyással altat, én se szívesen hagynám. Ha pedig végül nem mentek el a férjeddel, akkor mindenképp mondd el neki, hogy mennyire sajnálod és milyen fontos neked, hogy így törődik veled.