Rábíznátok így nyugodt szívvel?
A férjem kitalálta, hogy a május végén lévő házassági évfordulónkra színház jegyet vesz. 60 km tőlünk Budapest. Mivel színház, esti program.
Namármost kitalálta azt is, hogy anyósom fog vigyázni a kicsire, aki 1 éves.
Anyós soha nem vigyázott rá még 10 percet sem.
A kicsi jelenleg úgy alszik el, hogy valamelyikünk melléfekszik.
Arról volt szó eredetileg, hogy anyós majd jön, tart egy próba estét. De egyelőre erre nincs ideje.
Nem akarok para anyuka lenni, de szívem szerint nem hagynám itt a kicsit. Tudom, hogy anyós felnevelt 3 gyereket, de szerinte a sírni hagyás tök normális. Szerintem viszont nem. És tartok tőle, hogy simán hagyná sírni a kicsit.
Amúgy a gyerek nem is igazán ismeri, kb.havi 1x találkoznak.
Itt mernétek hagyni vele? Túlféltem a kicsit?
Ha nem szokott vele lenni akkor nem.
Nálunk minden nap/ másnap itt van anyós
(nagyon jó a kapcsulatunk, nekem már nagyon rég nincsenek szüleim, apa részéről is már csak Ő él)
Sosem szólt bele a nevelésünkbe, ha valami nem volt neki tiszta n a saját feje után ment hanem kérdezett így nyugodt szívvel itt hagytam a gyerekeket vele.
A kisebb 1 éves kora óta él járunk 3 havonta egy wellness hétvégére a férjemmel.
Mi pihenünk Ők pedig kiélvezhetik hogy nincs itthon vasszigor 🙈🤣
14 hónapos volt a lányom, mikor szilveszteri buliba mentünk este 10-től hajnali 2-ig. Anyósom volt a kicsivel, akit 2-3 hetente látott. Este elaltattam, 20 perccel később felébredt (soha nem csinált ilyet) és "bulizott". Mivel cseppet sem sírt, így anyósom nem telefonált, 2-kor arra mentünk haza, hogy a konyhaasztalon táncol úgy, hogy a mama fogja a kezét.
Megörült nekünk, hozzám bújt és 10 perc múlva aludt.
Mivel egy színházi előadás nem tart egész éjjel, a legrosszabb, ami történhet, hogy sír egy darabig, de ettől nem fog összedőlni a kis lelke, megnyugszik, amint hazaértek.
Emiatt nem mondanám le a programot. Kell néha egy kis közös időtöltés a férjjel is.
Elozo vagyok, ahogy itt irjak elottem, igen valoszinu sirni fog, de azert egy kis sirasba meg nem halt bele gyerek, meg valoszinu meg tudja vigasztalni.
Ertekeld, hogy a ferjed ezt szervezte,( irom ezt elvaltkent )mert siman visszauthet a dolog...
Én nagyon örülök, hogy a férjem szervezte, 1000 éve próbáltunk már jegyet szerezni erre az előadásra. :)
Csak a kicsinél elég durván tombol a szeparációs szorongás is. Sokszor az apja sem tudja megnyugtatni. Nem egyszer fordult már elő, hogy annyira sírt az apjánál, hogy már alig kapott levegőt, ki kellett vinni a hűvösre. Durván ki tud borulni. :D
Ha nap közben lenne, egyáltalán nem aggódnék, ott ki lehet menni vele sétálni, és akkor máris boldog a kicsi. De az este azért más.
Jaj, nem egyszerű ez. Nekem már nem élnek a szüleim, páromnak is csak anyukája van. És olyan rossz, hogy majdnem idegen a kicsi számára.
De ezaz, hogy nem jön. A héten volt a kicsi szülinapja, arra se jött át. Annyit nem írt, hogy Boldog születésnapot.
Szóval nem tudom hogy várja, hogy majd rábízzuk gyakran a gyereket.
Én így nem hagynám rá.
2 éves volt a lányom, mikor egy éjszakára a férjemre hagytam, másik városba mentem koncertre.
De az én lányom betegen született, sosem lehetett tudni,mikor indulunk vele kórházba. Ezért nem mertem hagyni.
Ha nem jön anyós próbanap(ok)ra, nem hagynám rá. Nem tudnád élvezni az előadást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!