Hogy oldjátok meg hogy ne sírjon?

Amúgy szerintem se normális az állandó sírás.

Oké hogy pici, és még csak így tud kommunikálni, de ettől még a sírás mindig valami diszkomfort-érzetet hivatott jelezni, és nem hiszem, hogy az oké, hogy (ezek szerint) valami gondja mindig van.

Én lehet megpróbálnám egyszer megkínálni szopi után egy kicsi tápszerrel, aztán ha bepuszilja és utána nyugalom szigete, akkor ez volt a gond, ha meg nem, akkor legalább biztos lehetsz benne, hogy nem marad éhes.

Én fiam is ilyen volt, ráadásul ő nem sírt, hanem 5 perc után nem vett levegőt az eszeveszett ordításban. Én mindenkit irigylek, aki emellett kényelmesen tud wczni vagy enni, nekem szívem szakadt meg tőle, hogy sír. Plusz féltem, hogy megfullad. Végül hordoztam 6 hónapos koráig megállás nélkül. Egy éves kora után sokat fejlődött, addig nem lehetett mellette semmit csinálni érdemben.

Most várom a másodikat, ha ő is ilyen lesz, már be van készítve a hordozókendő. Csak már nem fog izgatni a sok kva okos megmondó ember, hogy "ilyen nincs is". Vannak ilyen babák, velük annyira nem fogod visszasírni a kezdeti időszakot, de hidd el könnyebb lesz.

Màr ìrtam az eredeti kèrdesre vàlaszt, ez egy kicsit off lesz. Nagyon valószìnű, hogy egyszerűen ,,több emberes" babàd van. De pici esèlye annak is van, hogy esetleg túl feszes vagy laza az izomzata, ami kènyelmetlen neki. Azèrt kicsi az esèlye, mert az a szoptatàsba is belezavarhat, avval meg nektek nincs gond. Èn lehet,hogy biztonsàg kedvèèrt megnèzetnèm.

Emiatt, hogy sìr, nehogy tàpszerezni kezdd! Ìrtad, hogy jòl fejlődik, van tejed elèg. Egy-egy rossz tanàcs könnyen fèlreviheti a sikeres szoptatast. Ami jòl megy, abba nem kell belepiszkàlni.

Nálunk is ugyanez volt. Annyira sírt, ha nem vettem fel, hogy lilulni kezdett az egész teste, én meg emellett nem tudok nyugodtan falatozgatni, sajnálom.

Egy pisilésre mindig letettem. Ha nagyobb dolgom akadt, akkor ha nem volt sürgős kivártam egy alvást. Imádtam ha 2 perc után felébredt... :/ Ha sürgős volt, akkor vagy az adamoban hagytam ringatózni, vagy betettem a pihenőszékbe és beszéltem hozzá közben. Sajnálom, ha vizuális alkat vagy és ezt elképzeled, de a mai napig nyitott ajtónál végzem a dolgom, ha úgy van, szóval jobb ehhez időben hozzászokni. :D

Nagyon nagyon sokáig nem főztem, csak ha volt segítségem. A reggelit megpróbáltam úgy integrálni a napunkba, hogy az jó legyen, az ebédet pedig egy idő után délutánra csúsztattam, amikor már a férjem itthon volt, max néhány falatot ettem közben, ha megéheztem. A nap fénypontja volt leülni enni úgy, hogy tudtam hogy most nem kell ugranom a gyerekhez, bármi is legyen. Nekem az evés élmény. Hát ez átment inkább létfenntartásba. A babakocsit utálta, meg a kendőt is eleinte, hát... nekem nem az az időszak ez, amit vissza fogok sírni. A második gyerekem sokkal nyugisabb baba. Tényleg szinte eszik-alszik az elsőhöz képest. Nem. Nem azért mert én szoktattam rá, hogy ilyen legyen. :) Ha ez szoktatás kérdése lenne egy pár hetes csecsemőnél, mindenki úgy szoktatná, ahogy neki jó...

Egyrészt ha tudsz, kérj segítséget, aki dajkálja egy-egy órát, amíg te kicsit szellemileg felfrissülsz, vagy pihensz. Másrészt most ne akarj házimunkázni, csak ha van otthon valaki, aki tud babázni addig. Pihenj inkább amikor csak tudsz.

Harmadrészt ne ess kétségbe. Tudatosítsd, hogy javulni fog, nagyon sokat!!!

Azért úgy megnézném az olyan anyukákat akik azzal jönnek hozy mert ehez szokattad, mit csinálnának ha egy olyan kisbabát kapnának, aki ahogy ébren leteszed és lépsz kettőt ordít. Nem nyöszörög, nem nyafog. Ordít. Akár percekig, hányásig vagy lilulásig.

Az a baj hogy az ilyenek azt hiszik hogy ők kakilták a spanyol viaszt és tökéletesen csinálnak mindent. Mi több emberes gyerekek szülei meg csak szimplán hülyék vagyunk.