Miért hiszik sokan, hogy az anyukák jókedvükből alszanak együtt a babával, ahelyett hogy csak letennék aludni?

Én írtam, hogy pár év múlva ránk csapják az ajtót...

A nagyobbik gyerekem 12 éves,így igen, tudom, hogy mikor következik ez be. Innen nézve pedig iszonyú rövid ez az idő, pikk-pakk a "másik" oldalon leszünk. Amiről itt zajlik a nagy eszmefuttatás (és máshol is, örök téma), az néhány év az életünkből. Semmit nem kéne, hogy meghatározzon.

A férjjel való intim kapcsolatot (nem kizárólag a szexre gondolok) nem befolyásolja, mert ki lehet ezt védeni. Mi pl. minden esténket a kanapén töltjük kettesben, a gyerek nem láncol oda a közös ágyba.

A légzésfigyelő csak annyit néz, hogy szuszog-e a gyerek. Ha éppen alvási apnoe van, ami kicsiknél előfordul, akkor oké, igen, akkor számít hogy felrázza, de az apnoé jellemzően nem halálos, plusz az ellen pont az együttalvás tök jól segít, mert a baba felveszi az anya légzésének ritmusát és nem marad ki huzamosabb időn keresztül lélegzetvétel. De minden más esetben, amikor csak úgy leáll a keringés, valami baj van, nem segít a légzésfigyelő, de az együttalvás sem. Sokszor nem tudni pontosan, miért hal meg a baba, de az esetek zömében utólag megállapítható, hogy légzésfigyelő, szakszerű közbelépés időben, stb ellenére is megtörtént volna. Ami rettentő szomorú, de attól még igaz. A legtöbb orvosi oldalon is írják, hogy persze, légzésfigyelő tök jó, legyen, de mindenképp elsősegély ismeretében használd, mert magában semmit sem ér.

Én amúgy nem vagyok ellene a légzésfigyelőnek, bár mi nem használtunk, sokszor adott fals riasztást az ágy alá rakható lapos is, meg a pelenkára csiptethető is, ez utóbbi ráadásul engem is borzasztóan zavart, nem tudtam normálisan, kényelmesen összebújni a babával tőle. Mi együttalvós család vagyunk, 2 gyerekkel, egyrészt a biztonságos együttalvásnak vannak szabályai, amiket betartjuk, másrészt egyértelműen nem árt a házastársi intimitásnak, hiszen a második gyerek sem a szentlélektől fogant. Legalábbis nálunk így működik. És amikor a baba még a gondolattól is felébred és felsír, hogy lerakjam, akkor inkább az együttalvást választom, mint a virrasztást, mert az egyik gyereknek sem érdeke, hogy az anyjuk pár nap után megbolonduljon és összeessen a kimerültségtől.