Ha a férjed nem ébred fel a babára, egyáltalán nem is tudott segíteni éjszaka?

A nagyobbnál tud már segíteni éjszaka, aki 2,5 éves. Ő ha rosszat álmodik, felriad, stb, akkor elkezd szólongatni valamelyikünket, arra ha esetleg felébred a férjem, akkor átmegy egy szó nélkül, megvigasztalja, esetleg behozza közénk az ágyba, és így ennyi. Amúgy a kicsire sem ébred fel soha, meg a nagynál sem ébredt egyszer sem, amíg még baba volt. De ha ébredt volna sem igazán tudott volna segíteni, a cici kell mindig. Ha tápszeresek lettek volna, akkor esetleg, de egy bizonyos kor felett már nem is feltétlenül azért ébrednek, mert éhesek, hanem mert szeparációsan szoronganak, mert a mozgásfejlődés, a fogzás zavar be, és olyankor is tipikusan anyára van szüksége a picinek (legalábbis amíg a nagyobbikam szepázott, hiába volt vele születésétől kezdve ugyanannyit az apja, mint én, nem volt el, csak az én kezemben még ébren is, álmában meg aztán főleg).

Szóval nálunk a korlátokat sosem az adta, hogy ő nem ébredt fel éjszaka a kicsikhez soha.

Amúgy mi együttalvós család vagyunk, a legsötétebb időszakban (legalábbis ami a nagynál volt, a kicsinél még nem jött el ez a szakasz :D ) óránként 2x is simán ébredt, hát ember legyen a talpán, aki ezt kibírja úgy, hogy nem alszanak együtt a babával. Olyankor elég volt csak összebújni, cicit a szájába dugni, és én alhattam tovább békésen. Nekem ez volt az egyetlen eszközöm, hogy túléljem azokat a heteket.

Nem biztos, hogy nem haja, csak nem kel fel mert te szoktál. Nálunk is ez volt, de ha tudta a férjem, hogy most az ő feladata éjjel bemenni, gond nélkül meghallotta. Elsőre.

Mennyi idős a gyerek? Biztos be kell menni hozzá 2 óránként? Én olyan 8-9 hónapos korában sokszor belefutottam abba, hogy csak felsírt vagy nyöszörgött fogzás miatt, de én azonnal ugrottam, amivel persze felébresztettem állandóan.

Egyébként egy idő után eljutsz arra a szintre, hogy megébredsz, szólsz a férjednek és alszol is tovább mintha mi se történt volna.

Nekem sem kel fel rá, csak ha alapból rosszul alszik. Olyan volt, hogy annyira kivoltam, hogy egyszerűen nem bírtam felkelni és felkeltettem őt. Egy szó nélkül elintézte ilyenkor. De alapvetően mire felkelt a gyerekre és bebootolt, addigra én addigra már rég a gyerekszobában voltam és intéztem.

Nekem simán hihető, hogy ilyen jó alvó. Ameddig nem volt gyerek, én is ilyen voltam. Volt hogy családi banzáj közepén feküdtem a kanapén és aludtam másfél órát úgy, hogy a fejem felett beszélgettek fennhangon. A gyerek születése óta vagyok idegbeteg mókus üzemmódban, hogy a szekrény reccsenésére is egy óra ébrenléttel reagálok.

8.-nak abban van igaza, hogy kettőtök gyereke, a probléma is közös.

Lehet hogy ő dolgozni jár, de te se csak mereszted otthon egész nap… a te munkád sosem ér véget mert te még éjjel sem tudsz pihenni. Próbáljátok ki, hogy kint alszik, hidd el meg fogja hallani, ha az ő dolga lesz. 😊

És a durva éjjeleket osszátok fel. X óráig kelsz te, aztán meg kel ő. Vagy fordítva.