Hogy tanultatok meg anyukaként viselkedni? Mennyire nehéz volt belerázódni mindenbe az első babával?

Hahaha, én is olyan voltam mint a barátnőd terhesen, aztán szembejött a valóság :'D

Nem is feltétlen csak az első hetek, az igazából elég jó volt a császáros lábadozásommal együtt, hanem az egész első év, 90%ban éjszakázás, emiatt nulla agyi kapacitás, közben üvölt a gyerek mert kólikás, mert fogzik, mert hozzátáplálásnál olyat evett amit nem bír a gyomra, mert mozgásfejlődik, mert front van...

2 hetente van valami új, közben küzdesz a napirenddel, a változó alvási és evési szokásokkal (akár tápszeres, akár szoptatott), védőnő, oltások, ott is csak a szivatás hogy miért nem hízik, miért hízik ennyit, miért nem csinálja ezt már, stb. :')

Sok szép pillanat volt de nem fogom az 1. évet visszasírni.

Nem is tudsz rá teljesen felkészülni, nem tudod milyen gyereket dob a gép, te hogy fogsz reagálni ha hullafáradt és kialvatlan vagy hónapokig (a posztpartum hormonokról nem is beszélve).

Könyvek terén nekem 2 volt hasznos: Az első 12 hónap illetve A nyűgös baba c. könyvek.

Meg fórumokat bújtam (főleg külföldieket) amikor vmi felütötte a fejét, főleg hogy tudjam, nem vagyok egyedül a kínomban.

Bármelyik nap szülhetek. Nem néztem célzottan utána semminek. Egyetemen tanultam valamennyi fejlődéslélektant, meg neten szoktam kismamás topicokban olvasgatni de inkább csak szórakozásból. Kaptam mindenféle régebbi gyereknevelési könyveket, néha bele-bele lapozgatok, de őszintén szólva sok újdonságot nem mondanak. Ettől a részétől félek kevésbé, nekem is elég jó szüleim vannak, bízom benne, hogy a nevelés nekem is jól megy majd. Aztán ki tudja, lehet a lányom egy ördögfióka lesz, aki teljesen letöri a szarvamat és kell majd segítséget kérjek.

Inkább a praktikus oldalától félek. Nekünk sincs kisebb gyerek a családban, csecsemőt életemben nem fogtam még. Remélem a kórházban megmutatják majd mit hogyan kell csinálni. Ha nem, akkor meg maradnak a youtube videók. A férjem szerencsére tapasztaltabb baba témában, úgyhogy legalább egyikünknek lesz fogalma a dolgokról. De az első kórházi napoktól azért félek, mert ha bunkó csecsemősöket fogok ki akik magamra hagynak, akkor az szívás lesz. De mindig arra gondolok, hogy nálam sokkal hülyébbek is megodották már.

Én pont így voltam mint Te, csak én gondolni sem mertem se a szülésre, sem arra, hogy mi lesz azután. Mire észbe kaptam, életmentő császárral megszületett kisbabám 2 héttel korábban, ott a kórházban gyorstalpaló kiolvastam az összes kismama könyvecskét ami a kórházi babacsomagban volt, vicces volt átugrani a szülésről szóló részeket, azokat jó lett volna előbb olvasni, hát most átugrottam, hogy ez már pipa, mert már nem aktuális. :D Szóval míg a babám aludt, én olvastam, meg gyönyörködtem benne, a csecsemősök jöttek volna segíteni, de mindig pont alukált, így a szobában lévő többi anyuka segített, mikor felébredt a babám, hogy hogyan kell mellre tenni, hogyan kell pelenkázni stb. :)

Abban a pár napban sokat tanultam a lányoktól, összeszoktam a babámmal, és utána semmi gond nem volt már otthon, ösztönösen jött a többi. :)