Hogy tanultatok meg anyukaként viselkedni? Mennyire nehéz volt belerázódni mindenbe az első babával?

Hát pedig barátnődnek van igaza. A gyereknevelésre nem lehet tervekkel készülni. Nem tudhatod előre hogy a te gyereked milyen lesz, mi válik be nála... Stb

Én pl tisztában voltam minden nehézséggel mégis arconcsapásként ért a fiam érkezése. Ugyanis ő egy többemberes gyerek. Szülés előtt nem is hallottam ezt a fogalmat. 3 éves és még most is sokszor dugába dőlnek a terveim. És itt nem olyanról beszélek hogy hogyan altatom, etetem. Ez abszolút ösztön és alkalmazkodás volt. Szimplán csak egy menjünk el ide vagy oda. Ha olyan napja van akkor nem lehet elindulni🤷

Én majdnem akkor fogok szülni mint te, szintén első baba.

Én valahol közted és a barátnőd között állok szerintem, bár közelebb hozzád :D. Régóta tudtam hogy szeretnék anyuka lenni, sokat olvastam róla.

Szerintem alap/irányelveket állíts fel. Ezek ne olyan konkrét dolgok legyenek hogy a gyerek minden nap 8kor ágyban lesz, és tuti hogy nem kap cumit. Mert ezek úgyis megdőlhetnek, nem (csak) rajtad múlnak.

Én például a montessori gyermeknevelési elveket szeretem egyetem óta (gyógypedagógia, bár nem dolgoztam benne), ehhez kapcsolódóan vett könyvet is, de így sem veszek szentírásnak mindent amit írnak.

Szerintem ez a kulcs. Nézz utána több elvnek, több módszernek és azt tervezd el ami hozzád és a családotokhoz passzol.

Pl. én mosható pelust szeretnék használni, és szoptatni, így ezeknek is több helyről utánanéztem. Bodnár Vivien szoptatási tanácsadó online videós kurzusát például ajánlom megnézésre, megvásárlásra.

Baba elsősegély tanfolyamra mindenképp menjetek el a pároddal, hiszen hiába van légzés figyelő, ha nem tudod mit kell csinálni, ha gond van.

Fuh, most ennyi jut eszembe, de írj nyugodtan privátban ha gondolod :)

Én már 33 hetes vagyok első babával, de a napokban gondolkodtam el.

Eddig úgy álltam hozzá, mint a barátnőd, annak ellenére, hogy amúgy szeretem irányítani, megtervezni a dolgokat az életemben. De ezzel úgy voltam, hogy ennek majd magától kell jönnie.

Igazából sokat nem olvastam a témában, inkább terhesség elején jobbára. Azt hittem, fogok könyveket olvasni, de idáig nem tettem.

Mivel ágynyugalomra vagyok hetek óta ítélve, kijelenthetjük, hogy nem fogok tudni szülésfelkészítésen, egyéb tanfolyamon résztvenni már.

Szóval kicsit beparáztam, hogy talán nem jól álltam hozzá, de próbálom megnyugtatni magam, hogy majd lesz valahogy. 😄

Szülés feljészítő: elmondják mi fog történi, esetleg légzés technika, mihez van jogod mit kérhetsz, mit nem. Az első év fontosabb tudnivalói.

Szerintem sok lesz az infó és sok mindent csak akkor értesz meg ha már benne vagy.

Ami nagyon el tud csúszni az a szoptatás. Ha anyatejes babát akarsz arról érdemes tájékozódni.

Ne paráz, ha úgy érzed nem indul be a tejed. Nekem 1 hét volt mire rendesen beállt.

Kicsit túlgondolod, kérdező.

Egy baba pelenkázásához és öltöztetéséhez nem kell egyetemet végezni.

A csecsemősök a legtöbb helyen nem igazán jó fejek és úgy kezelik az embert, mintha már a 10. gyereket pottyantotta volna ki, ergo mindent tudnia kéne. Én magánban szültem, de ott sem volt jobb a helyzet ilyen téren. Este 10 körül kerültem osztályra, saját magamnak toltam át szülés után egyből a fiamat a gyerekágyra, megmutatta az érkező nővér, hogy tv, klíma, hűtő, fürdőszoba, jó éjt és már ott sem volt. Párom pakolt ki nekem a táskából és hazament.

Másnap reggel kaptam szobatársat, ő császáros volt, de neki sem segítettek többet.

Amikor kértem váltás ruhát a kezembe nyomták aztán hello. Az első pelenkázáshoz is kértem segítséget, hiába pelenkáztam már előtte, a fiam pici súllyal született, alig mertem hozzáérni, na meg ugye az a fránya köldökcsonk… na hát végignézhettem ahogy átpelenkázza egy csecsemős a másodperc tört része alatt és csókolom :D

Úgyhogy ha nem is az ösztönök, de a kényszer rá fog vinni.

Ahogy olvasom, kicsit hasonlónak érzem magamat mint te. Mindig tervezek, előre próbálok gondolkodni, tájékozódni stb. Bár materialista vagyok, a lányommal kapcsolatban mindig úgy érzem hogy pont azért olyan amilyen, hogy ezt a karót nyelt feladatlistázós hozzáállást időszakosan félre tudjam tenni:-) soha, semmi, de tényleg semmi nem úgy ment mint az a, b és C tervek voltak... A fejlődése során megismerkedtünk szoptatási tanácsadóval (így sem sikerült), dévényes gyógytornásszal, több tsmt és egyéb szakemberrel, meg egy csomó anyukával. És mindig tudott meglepetéseket okozni. Ma reggel az apját szivatta hognharom pulóver közül melyiket óhajtja felvenni. Szóval azt mondanám, hogy most sem sikerült belerázódni úgy, ahogy én elképzeltem, de állom a sarat. A második nyáron érkezik, rajta már nem izgulok, készülök az újabb többemberes gyerekre.

Továbbra is azt gondolom, hogy tervezni és tájékozódni kell, viszont garantáltan nem tudsz mindenre felkészülni, így stresszelni nem éri meg. Ami fontos, hogy ne legyenek nagy elvárásaid magaddal, de a gyerekkel szemben sem. Az megöli az egész babás idoszakot. Megoldás mindig lesz, ne izgulj :-)