Hogy bírjátok az okoskodást?
Tudom, nincs erre jó tanács, talán csak ki akarom panaszkodni magam. Anyósom egy hetet nálunk tölt, de már a második nap elrúgta a pöttyöst azzal, hogy ő nem akar beleszólni, DE... Reggel (harmadik nap) meghúztam a határt. Borzasztó éjszakánk volt, fogzás, fél óránként keltünk. Elkezdett veszekedni a férjemmel, majd velem, hogy szoktassuk le erről a gyakori. kelésről, mert így nem tudunk mi sem pihenni, nem baj ha sír, majd belealszik. Az ő gyerekei is így tanultak neg aludni. Először próbáltam tisztelettudóan határt szabni, hogy szegénynek jön a foga, fáj, nem fogom sírni hagyni. Erre rámripakodott, hogy csak nekünk akar jót, szegény kisfia így nem tud pihenni, szoktassam rá a kisfiamat (8 hónapos) az alvásra. Fáradt vagyok, nyilván bepöccentem és elmondtam ismét már kicsit hangosabban, hogy nem fogom sírni hagyni a gyerekem, ha fáj az ínye (meg amúgysem), kattanjunk le a témáról.
Na azóta semmi nem jó. A babánkkal is veszekedett egy sort, hogy ne hisztizzen már. A harmadiknál megjegyezte a férjem miután ránéztem, mert felrobbanok, hogy nem hisztizik, fogzik.
Én azóta nem beszéltem vele, de a férjemnek mondja a magáét, hogy tiszteletlen vagyok, nem jól csinálom a dolgokat, így nem lehet pihenni, nem így kell altatni, nem ilyenkor kell altatni, semmi baja nem lesz a gyereknek, ha sír. Nem azért nyűgös, mert fogzik, nem azért sír mert álmos, csak hisztizik, blabla... Félhangosan, tudom hogy nekem címzi, dehát ő semmi rosszat nem akar, csak... A férjem próbálja kezelgetni, de én már ott tartok, hogy nem bírok ki így mégegy napot sem.
Ritkán találkozunk, de az tömény. Legszívesebben már ma hazaküldeném. Csak is a férjem iránti szeretetből nem teszem és próbálok nem visszapofázni (csak olaj a tűzre bárminemű ellenkezés).
Ti hogy bírjátok ezt elviselni?
válasza:Bár én férfi vagyok, meg nyilván más a vérmérsékletünk is, de én biztos hogy a második okoskodásnál mondtam volna neki, hogy "na, akkor ezt most itt befejezted, vagy ott az ajtó, szeded a cuccodat aztán köszönjük az ittlétet".
Legyen az anyós, após, testvér, apuka, anyuka, Mikulás vagy Jótündér.
Ha meg az én anyám viselkedne így a feleségemmel, még a második beszólást sem vártam volna meg, és biztos hogy anyámat igazítom el de sürgősen, nem pedig a gyerekem anyját.
válasza:A férjednek most már ti vagytok a családja, nem az anyja az elsődleges. Ha az én anyám úgy viselkedne a férjemmel ahogy a te anyósod velem, én úgy rúgtam volna ki hogy lába se éri a földet.
Az hogy a kedves gyereknek (a férjedre gondolok) nem ti vagytok az elsők, és nem képes kiállni értetek, a szememben egy hatalmas csalódás lenne benne.
Nem veszekedve, hanem normálisan mondd meg mindkettőjükbek, hogy a megjegyzések miatt az anyós nem szívesen látott vendég, és ha ezzel baja van a férjednek, akkor mehet anyucival ő is a francba.
Egyedül nehéz, de egy extra gyerekkel (férjed) nehezebb!
válasza:"A férjem próbálja kezelgetni"
A férjed szóljon rá határozottan, ha kell, akkor emelt hangon, hogy fejezze be a pofázást, ne beszéljen így a feleségével. Meg mi az, hogy veszekedik a babával, hogy ne hisztizzen? Miért tűritek ezt? Miért tűri a férjed, hogy így beszéljen veled az anyja? Állítsátok le, különben öt, tíz év múlva is szenvedni fogtok tőle.
válasza: válasza: válasza: válasza:Szerencsére nem kellett hasonlót átélnem, mert még nem született meg a babánk, és nem jár ide az anyós (de nem is fog!), viszont ha a helyedben lennék, én már megnéztem volna menetrendek.hu-n, mikor is indul a következő busz/vonat, amivel anyós haza tud menni, aztán mutatnám az ajtót.
Amúgy anyósom dettó így vélekedik a témáról. Mint mondtam, még csak terhes vagyok, de már azon sopánkodik, milyen nehéz lesz majd megoldanom, hogy a fia, azaz a férjem ki tudja pihenni magát.
Tudom a férjemtől, anyós bizony arra szoktatta őket egész pici koruktól, hogy meg ne nyikkanjanak, mert az apjuk alszik (állandó éjszakás volt). A legtöbbet hallott mondat az volt: "Psszt, apátok alszik!"
válasza:A második okoskodásnál rámutattam volna a seprűre meg az ajtóra 😂
Én a saját anyámnak is megmutattam merre van az ajtó, mikor ki kapta a saját gyerekemet a kezemből, hogy ő majd megmutatja, mert ő jobban tudja..
Tiszteletlen vagy? Na álljon meg menet. Ő csak vendég, te vagy otthon. A tiszteletlen ő aki azt hiszi joga van bármibe belepofázni.
válasza:Jajj “szerencsére” nálunk mi megyünk kb a második napnál kezdem pedzegetni, hogy na lassan menni kéne haza harmadik nap meg álltalába kijelentem, hogy holnap megyünk!
Két dologgal kerget az őrületbe a legyen nála a gyerek nem baj, ha sír🤦♀️
És a majd én megmutatom, hogy de igen szereti a répát…
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!