Miért lett divat csak az anyaság árnyoldalaival foglalkozni?

Mindenhol ezt látom évek óta, a valóságban és a médiában is, hogy azzal a címszóval, hogy mutassuk meg az anyaság valódi oldalát és hogy felkészítsük a leendő szülőket, a gyerekvállalásnak szinte csak a rossz oldalát mutatják be. Mindig szerettem volna gyereket, de nem tartottam magam túlságosan anyatípusnak, sosem érdekeltek különösebben a kisgyerekek, csak tudtam hogy egyszer majd szeretnék egy sajátot. Már a terhesség alatt belémültették a szorongást, hogy innentől csak a gyerekről fog szólni az életem, megszűnök létezni, tönkremegy a házasságom és a testem, stb. Aztán megszületett a kisfiam, és egyik jóslat sem vált be. Az első pár hónap nem volt könnyű, de közel sem olyan vészes, mint amilyennek beállították, rájöttem hogy élvezem az anyaságot. Azóta pedig csak jobb és könnyebb lett minden, pedig ezt is el akarják venni az embertől azzal, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Miért kell ilyen negatívan látni a világot? Ha valaki tényleg ilyen borzasztónak éli meg az anyaságot, egyáltalán miért vállal több gyereket? Mert sokszor többgyermekes anyáktól hallom ezeket. Nem akarok senkit megbántani, őszintén kíváncsi vagyok a véleményekre.