Akik esetleg 17 évesen hasonlóan jártak,tőletek kérdezném ezeket inkább.. Hogy csináltátok végig?

Bár én nem ebben a helyzetben voltam, de nagyon hasonló érzések gyötörtek. A legjobb tanács amit adni tudok, hogy próbálj ne mindig ezeken agyalni, engedd bele magad a szituba, sétálj sokat a friss levegőn, az oldja a feszültséget. Ami jön arra úgyse tudsz teljesen felkészülni, persze valamennyire igen, de a kétségek majd lassan fognak oldódni, amikor már ott vagy hogy tevőlegesen a babával foglalkozol és sikerélményt ad. Persze lesz sok kudarc élmény is, de ezeken meg át kell esni mindenkinek és attól még lehetsz jó anya, hogy nem mindig érzed magad annak.

Kitartás!

Két hét verzeskimaradassal mentem orvoshoz, még be sem tolta teljesen az ultrahang fejet, már mondta, hogy gratulálok. Oda fordította a monitort felém, és bár semmi közöm nincs az orvosláshoz, én is simán láttam, hogy mi az ott.

Ilyen nincs hogy három honaposan nem látni.

Akkor már van szivhang, van neki felismerhető keze lába, mozgolódik is.

Ha ez mégis megtörtént, tessék mindne létező fórumon panaszt tenni, mert az ilyen orvosnak nem szabad praktizálni!

Kb két menstruacio maradt ki.

És a nőgyógyász nem csinál UH-t?? Aha.

Igazából a kérdéseid nagy része kortól független, így bárki tud segíteni, aki már szült.

Egyébként egy nagyon jó barátom járt így, ma már 30 éves és minden jó náluk.

Anyuka se mondott semmit?

Hogy nem kene addig várni? Más orvos? Stb?