Akik esetleg 17 évesen hasonlóan jártak,tőletek kérdezném ezeket inkább.. Hogy csináltátok végig?

Hagyjátok már!!!!!

Lehet kamu, lehet meg volt ilyedve,lehet elfojtotta,nem akarta tudomásul venni,felelőtken volt..

Számít vmit a kérdés szempontjából?

Miert kell mindig minden kérdésnél habzó szájjal a masiknak esni??

"Számít vmit a kérdés szempontjából?"

Igen, számít. Nem mindegy, hogy egy tök buta, felelőtlen kamugép akar gyereket nevelni 17 évesen, vagy egy viszonylag normális, de szimplán hibát elkövető fiatal.

Én még 23, majd 25 évesen is "furcsán" éreztem magam az utcán a nagy pocakommal, mert a mai társadalmi elvárásba nemigen fér bele a 30 alatt szülés, hiába nyomatják azt, hogy szülj minél korábban. Pedig én már házas voltam az első babánál is, és tervezett volt mindkettő.

Amit biztosan mondhatok, hogy idősebben sem túl szerencsés/könnyű egyedül lenni a babával, de 17 évesen pláne nem. Gondolom a sulit is szeretnéd befejezni, hogy legalább az érettségid meglegyen, így, ha másért nem is, emiatt mindenképp kell valaki melléd, aki segít. Ha jó a viszony a szüleiddel, biztos támogatnak majd, besegítenek. Ez főleg a legelején lesz fontos, amíg belerázódsz a gyerek ellátásába. Az anyagi támogatásról nem is beszélve, egy gyerek rengeteg kiadással jár.

A szülés lefolyása és megélése teljesen egyedi, és kortól független. Nekem mindkét szülésem teljesen más volt. Ajánlom, hogy ne olvass szülésélményeket, mert csak megijeszt, feleslegesen stresszelnéd magad vele. Lehet, hogy más pokolinak élte meg, vagy traumatikus volt, Neked pedig egyszerű, könnyű lesz... úgyhogy szerintem a magad érdekében ilyenekkel ne foglalkozz.

Császárr biztos nem kérnék önszántamból, és, ha csak nem magánklinikán fogsz szülni, akkor nem is nagyon tudnál már hogy császárt kérni, ha nincs alapos orvosi indok rá. Ma már sok helyen a farfekvés sem indok rá... úgyhogy képzelheted. De szerintem találni olyat is, ahol ikreket is szülesztenek, ha optimális a fekvésük.

A kórházi bentlét is változó. Nekem az első szülés után egy kétágyás szoba jutott, aminek akkor örültem, mert nem voltam egyedül hagyva a tudatlanságommal. Már az sokat segített, hogy ott volt egy másik anyuka mellettem, és volt kivel beszélgetni.

A második szülésem után egyágyast kaptam, amiért hálás vagyok. Addigra már volt bőven tapasztalatom a baba ellátásában, és örültem, hogy nyugtom van egyedül.

A felépüléseim is mások voltak mindkét esetben, bár a sérülések is eltértek. Az elsőnél volt pici külső gátrepedésem, az fájdalmasabb volt, mert ülésnél folyamatosan nyomódott. A másodiknál belül sérültem elég nagy szakaszon, sokáig varrtak, viszont ebből azóta sem érzek semmit, mert nincs mechanikai hatásoknak kitéve.

Annyit mondok, használd ki a szülésig a maradék időt arra, ami kikapcsol, boldoggá tesz, mert nem tudhatod, milyen babát dob a gép, mennyire lesz időd magadra. És ne félj segítséget kérni!!

Akkor válaszolgatok 1-2 kérdésre, igaz nem 17 évesen lettem terhes.

Ha a szülésig nem töltöd be a 18-at akkor valakit kijelölnek a gyerek gyámjának addig míg hivatalosan nagykorú nem leszel.

Azt, hogy hogy szeretnéd nevelni neked kell eldönteni és megbeszélni az érintettekkel. Ismerek valakit aki a saját szüleinél a gyerek apjával együtt nevelte, de olyat is hogy a fiú szüleinél bútoroztak össze a fiatalok, mert a lány szülei hallani se akartak az unokáról. Egyedül nem nagyon fogsz boldogulni, mert a gyerek után nem fogsz sok pénzt kapni, max ha a szüleid támogatnak anyagilag.

Ha attól félsz, hogy az utcán beszólnak a nagy hasad miatt ne foglalkozz vele. Nem minden ember kedves, lehet a kórházban is fogsz kapni néhány megjegyzést, de nem kell felvenni. A te életed.

Nem kell félni a szüléstől, de a császártól sem. A szülés akkor fáj mikor elindul a baba kifelé (meg utána is, ha nincs szerencséd) , a császár pedig utána, napokig, hetekig.

Nem minden babával kell éjszakázni, sok baba eszik, aztán hagyja anyukát aludni néhány órát. De hidd el, bírni fogod mert muszáj 🙂.

Én minden hónapban vettem valamit a babának onnantól kezdve, hogy megtudtam a nemét.

Ha én 17 évesen ebbe a helyzetbe kerültem volna elgondolkodtam volna az örökbeadáson.

Rengetegen várnak újszülött, (nem roma) kisbabára.

Egy olyan család akinek nem lehet saját boldogabb lesz egy kisbabával, te pedig életed tovább az életed ahogyan korábban gondoltad.