Az anyaság boldogság? Vagy nem?
30 évesen szültem. Most 4 éves a gyermekem. Őszintén?
Nagyon megszenvedtem ezt a 4 évet. Nekem az anyaság nem rózsaszín köd, hanem kő kemény meló.
A gyerek a mai napig felkel éjjel, földhöz vágja magát ha valami nem tetszik, visít stb. És kiskorában sem volt jobb a helyzet. Pedig csak egy átlagos kisgyerek. Nem rosszabb a kortársainál. Csak én vagyok elcseszett.
Sokan azt mondják akkor kezdődik az életed mikor gyereket szülsz.
Hát nekem kb akkor ért véget.
Igazából én nem is tudok szívből gratulálni annak akinek gyereke születik. A kisördög a fejembe azt mondja "na ez se tudta mit vállal"..
Ne kövezzetek meg, egyébként nagyon szeretem a gyerekem, megkap mindent, törődök vele stb.
Mert nem vagyok egy szemétláda, aki a saját lelki fogyatékossága miatt tönkretegyen egy kis lelket.
De ha visszamehetnék az időben, sose lenne gyerekem ez 100%...
"Sokan azt mondják akkor kezdődik az életed mikor gyereket szülsz."
Hát te valamit nagyon félreértettél! Pont azt szokták mondani, hogy "még nem vállalunk gyereket, mert még élni szeretnénk előtte".
Hát én viszont egész életemben élni szeretnék, a gyerekvállalást pedig egy borzalomnak tartom, nem kell ahhoz szülni hogy ezt felfedezze az ember. A terhességtől kezdve a szülésen át a gyerekkel való mindennapokig számomra a gyerekvállalás összes aspektusa iszonytató, semmilyen vágyat nem érzek iránta.
30 vagyok. Van egy 3 éves dackorszakosom, és egy 1 éves akinek 4 foga jön egyszerre...
Inkább nem mondok semmit 🤣🤣
Szerintem azért a többség pontosan érti, amit mondasz, hogy van azért szívás az anyaságban, még csak ki se kell fejteni, mert mindenki érti és átérzi, hogy miért szenvedsz.
A kérdés inkább az, hogy a jobb napokon - mert azért vannak bőven jobb napok is - képes vagy e örömet lelni benne. Mert én pl szeretek a kisfiammal lenni, különösen amióta értelmesebb, szívesen sétálok, biciklizek vele, szívesen játszok vele, imádom a fantáziáját, legozok vele, meséket olvasok neki. Én ezeket nagyon szeretem, és nem élem meg önfeláldozásként. De tény és való, hogy nagyon vágyok mellette felnőtt társaságra, kettesben töltött időre férjemmel, én időre, hobbi időre, "anya off" üzemmódra, amikor nem nekem kell mindent kitalálni csak vagyok. Szóval szerintem nehéz, megértem, hogy emiatt rossz a kedved, de attól még sok dologban fel lehet fedezni a jót is, és ez a fajta szeretet, amit ilyenkor érzek iránta, nekem semmi mással nem helyettesíthető.
Az anyaság mindenkinek kő kemény meló, de akinek problémás a gyereke, annak pláne. Sajnos nem tudjuk előre, hogy milyen lesz. Aztán jön az arculcsapás...
Én teljes mértékben megértelek, mondom ezt úgy, hogy autista gyereket nevelek. Ő is mindenért visít, földhözvágja magát és szintén rossz alvó.
Hát kitartás! Egyszer majd könnyebb lesz. :)
Mondjuk aki nem is akar gyereket, miből gondolja, hogy az ő véleménye releváns egy "Az anyaság boldogság? Vagy nem?" kérdésre...
Egy anonim felhasználóról most megtudhattuk, hogy nem akar gyereket és szerinte "borzalom" az egész. Ezzel beljebb is vagyunk.🙄
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!