Az anyaság boldogság? Vagy nem?
30 évesen szültem. Most 4 éves a gyermekem. Őszintén?
Nagyon megszenvedtem ezt a 4 évet. Nekem az anyaság nem rózsaszín köd, hanem kő kemény meló.
A gyerek a mai napig felkel éjjel, földhöz vágja magát ha valami nem tetszik, visít stb. És kiskorában sem volt jobb a helyzet. Pedig csak egy átlagos kisgyerek. Nem rosszabb a kortársainál. Csak én vagyok elcseszett.
Sokan azt mondják akkor kezdődik az életed mikor gyereket szülsz.
Hát nekem kb akkor ért véget.
Igazából én nem is tudok szívből gratulálni annak akinek gyereke születik. A kisördög a fejembe azt mondja "na ez se tudta mit vállal"..
Ne kövezzetek meg, egyébként nagyon szeretem a gyerekem, megkap mindent, törődök vele stb.
Mert nem vagyok egy szemétláda, aki a saját lelki fogyatékossága miatt tönkretegyen egy kis lelket.
De ha visszamehetnék az időben, sose lenne gyerekem ez 100%...
Mennyi optimista vélemény....
Én veled értek egyet. Nekem egy 2 évesem van, és nem sok pozitívumot látok az egész gyerekvállalásban. Mindig van valami. Születése után hasfájás, aztán jött a foga, az jó sokáig, aztán most hisztikorszak ezerrel. Most az van, hogy iszonyú okosnak hiszi magát, ide neki az oroszlánt is, semmit nem lehet neki megmutatni, rászólni, ha elesik, megüti magát (durván akár) letojja, legközelebb is ugyanazt a hülyeséget fogja csinálni. Idegesít, hogy mindent tönkretesz, mászik mindenhová, minden koszos a lakásban, és nem is lesz ez másképp még évekig. Ilyen baromságokat gondoltam a gyerekvállalás előtt, hogy jaj de jó lesz majd együtt játszani, de az az igazság, hogy egyáltalán nincs kedvem vele játszani. Utálok játszótérre járni. Elegem van, hogy mászik rám, rugdos össze vissza egész nap, lepihenni nem tudok. Volt olyan időszak, hogy éjjelente akár kétszer is felkelt, és addig tépett, amíg ki nem keltem az ágyból, és nem hordoztam őt addig, míg el nem aludt. Akkora idióta voltam, hogy elvállaltam őt, hogy hihetetlen, teljesen lenulláztam az életem. Odáig se volt egy nagy szám, de onnantól fogva végképp egy f*s, már bocsánat. És mindezt rengeteg pénzért. 13-asnál a pont! Neki legalább van esze.
Köszönöm a válaszokat!
Nem vagyok passzív anya, szoktam vele játszani, tény hogy nem szeretek de szoktam. Vagyis legalábbis próbálok.
Szoktunk sétálni, ilyenek.
Jó nyilván mikor átölel meg azt mondja engem szeret a világon a legjobban, az a legnagyobb boldogság abban a pillanatban.
Én is tényleg nagyon szeretem, csak egyszerűen annyira nehéz ez.
Valaki miatt 100%ban félretenni magad, valakit mindig magad elé helyezni.
Nem vagyok önző személyiség, de néha legszivesebben a másik oldalamra fordulnék mikor éjjel felkelt.
Vagy mese helyett filmet néznék este... Még ha családi akkor is...
Vagy pl elöl utaznék az autóban. Nem csak akkor mikor "megengedi".
Ugy érzem megszüntem létezni olyan módon mint régen, és lett egy zsarnok kis főnököm, akinek minden mozzanatát lesem feszt már 4 éve.
És ha belegondolok még mennyi van hátra, hát....
Szerintem sokan ráfeszülnek a nevelésre-értsd túlzott animáció-játszón is látom, hogy az az anya síkideg, aki 2 percenként ordít a gyerekre non-stop míg ott vannak, hogy szépen ülj, óvatosan csússzál, porold le magad, ne nyúlj ehhez-ahhoz, ne úgy szórd a homokot stb. Felnőttként is frusztrált leszek ezektől-na most képzelem neki milyen stressz a gyereknevelés és mennyire nem boldogság.
Csak úgy megy,ha nem állsz bele minden vitába a gyerekkel.
Igen fáj a hasa,aztán a foga, mindig valami baja van,éjszaka nekem 3-4-er is felkel és mégsem utálom ezt. Igen fáradt vagyok, Igen sokszor kiszaladnék a világból 5 percre és szeretnék végignezni egy filmet,de ennek ellenére szeretek anya lenni mert imádom amikor nevet, amikor örömet okozok neki a játszótéren, amikor átölel, amikor ízlik neki az étel amit készítek és szeretek vele játszani ,mert jó ennyi év után újra gyereknek lenni. Szeretek eljátszani a plüss figurával egy jelenetet, szeretek mesét olvasni gázszámla helyett ,szeretek mesét nézni újra,szeretek hintázni, szeretem hogy vele együtt rácsodálkozhatok a világra.
Szó se róla piszok nehéz,vannak percek amikor visszavágyom a régi életem,de ez igaz az élet minden szakaszára. Felnőttként hiányoljuk a kamaszkort,kamaszként a gyerekkort stb.
Off:24-est véletlenül lepontoztam,pedig nem akartam,bocsi.
"Valaki miatt 100%ban félretenni magad, valakit mindig magad elé helyezni."
Le leszek pontozva, mert nem vallom a mai "mindenben szolgáljuk ki a szent gyermeket, mert akkor leszünk jó anyák" című dogmát.
Nem kell magadat 100%-ban félretenni és ne hagyd, hogy a 4 éves zsarnokoskodjon fölötted. Te vagy a felnőtt, nem ő diktál.
Mikor voltál utoljára a pároddal kettesben valami programon a gyerek nélkül? Persze, hogy be vagy feszülve, mert gondolom a négy év alatt alig. Ekkora gyereket már nyugodtan rábízhatsz valakire, akár egész délutánra. Hetente menjetek el kettesben kikapcsolódni. Az én szüleim rendszeres jártak el este színházba, koncertre, esküvőre is nélkülem. Addig más rokon, barát megvacsoráztatott, majd lefektetett. Nem lettem idegbeteg és abszolút jó a szüleimmel a kapcsolatom.
Csak ma már szélsőséges vélemények azt nyomják, hogy te leszel a megtestesült sátán, ha képes vagy fél napra lekapcsolódni a gyerekről és maradandó, iszonyú károkat okozol neki. Holott ez nem igaz.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!