Újszülött/ pár hónapos baba mellett kinek mennyi ideje marad egyéb dolgokra?

És mi baja lett a sírni hagyástól?

Semmi

5 éves, okos, kiegyensúlyozott, nyitott, jól kötődő gyerek

De amúgy olvass utána nyugodtan, a sírni hagyás az az, ha pl a szobában maga sír és nem mennek oda hozzá. Ha ott vagy vele és beszélsz hozzá, figyelsz rá az nem. Gyermeklélektan könyvben tudsz erről olvasni

Mi nem számít sírni hagyásnak?

Ki kellett mennünk a WC-re, postáshoz 2-5 percre, és a baba sír, de nem tudjuk még pár percig megnyugtatni (ennyi idő alatt, ha hallja a hangunkat, kap választ szóban pl. "jövök kicsim, stb...", NEM tud a kortizol szint vészesen magasra emelkedni

Ha egy harmadik személy által 1-2 alkalommal nem válaszkészen reagáltak a csecsemő sírására, igényére, de mi azonnal megszüntettük, hogy ez többször, folyamatosan előforduljon (pl. valakire bíztuk, nagynéni, óvónéni nem segített mikor elesett, inni kért, stb., DE ha nem történt fizikai vagy szexualis abúzus)

Ha az autóban vagyunk, közvetlen, de pl. vezetünk, és fizikai akadálya van annak, hogy azonnal kivegyük, és megöleljük, megszopatjuk. Ekkor próbáljunk meg időt kérni és szavakkal nyugtatni, simogatni (ha lehetséges), és az első alkalommal amint van rá mód, fizikai komfortot biztosítani a számára

33

Mi a különbség a baba szempontjából? Mesélj.

32: nekem ezért nem lesz több gyerekem, mert tudom, hogy mindenképp sérül az első a második érkezésekor. A másodiknak meg soha nem lesznek kielégítve az igényei, nem kapja meg ugyanazt, amit az első. Ez meg neki nem jó.

(és van még jónéhány érvem hogy miért van csak egy gyerekem)

Az meg hogy "sérült-e" - nem ez a jó szó ide, hanem hogy milyen maladaptív sémái alakultak ki -, egyáltalán nem most lehet érzékelni. Ha ez ilyen egyszerű lenne, és ennyire látható, akkor milyen könnyű lenne az elakaádsainkat kezelni.

Sémái mindenkinek alakulnak ki, mivel a szülők döntő többsége nem képes maradéktalanul ráhangolódni a gyerek szükségleteire. Sőt két testvérnek teljesen más szükségletei lehetnek, így meg ugyanannak a szülőnek még nehezebb dolga van. Nem azzal van a baj, hogy ezek kialakulnak. Hanem, hogy tudatosan még rá is erősítesz. A csecsemőnek egy bizonyos igényét tudatosan ignorálod, nem reagálsz rá. Ez az én tanulmányaim alapján káros. Nah nem annyira, hogy felnő és utálni fog. Az esetek nagyon nagy részében nem is az anya felé mutatkozik ez meg, hanem a világhoz, a kapcsolataihoz való hozzáállásban. Abban, hogy hogyan kezeli azokat a helyzeteket, amikor pl elutasítják, ignorálják. Ez attól függ, hogy milyen megküzdési mód alakult ki arra amikor ez a séma aktiválódik. Ez meg attól függ, hogy milyen a temperamentuma.

(Nézz utána a sématerápiának, ha kicsit is érdekel mélyebben)

Total gyerektol fugg.

Az enyem ujszulott koratol nappal haromszor 20 percet aludt. Ekkor volt idom pl. wc-re menni. Amugy meg egesz nap fogni kellett.

A baratnommel egyszerre szultunk, az o gyereke 3-4 orakat aludt nappal masfel eves koraig. Mindenre volt ideje.

Nem az a válaszoló vagyok akivel itt vitatkoztok, de azért nagyon végletekben gondolkoznak itt sokan. Valakinek nagyon sz*r, mert 0-24 ébren van a gyereke és állandóan sír, ha nincs kézben és semmit nem tud megcsinálni, másnak meg csak eszik-alszik-nézelődik babája van, így mindent meg tud csinálni, igazi ősanyák, biztos sírni hagyják a gyerekeiket, blabla. Más opció nincs, csak a két véglet?

Akkor kiegészíthetnénk azzal is, hogy mi nők sem vagyunk egyformák, mindenkinek más az igényszintje alvásban, rendben, tisztaságban, a gyermeke ellátásában, mindenhogy. Valakinek jön zsigerből, valaki full stressz a gyerek minimum 3 éves koráig, más meg egész életére rátelepszik.

Miért minden csak fekete-fehér? Köztes állapotok nincsenek? Sőt... nem lehet, hogy az a gyakoribb, hogy valakinek a babája eszik is, alszik is, nézelődik is, sír is?

Katasztrófa, hogy mi nők, akár támogathatnánk is egymást egymás nehézségeimben, de inkább még jól földbe is döngöljük egymást, mert csak az lehet jó, amit én csinálok, mindenki más meg ássa el magát. Szánalmas komolyan! Főleg, hogy egy kismama kérdése alatt kreténkedtek, aki gondolom most nagyon boldog, mert 80%-ban azt látja, hogy csak nem alvó állandóan ordító babák léteznek, akik mellett csak akkor tudsz magaddal, vagy mással foglalkozni, ha szar anya vagy!

Bizonyára ritkábban lesz idő ilyesmire, mint gyerek nélkül, igen. De azért lehet úgy taktikázni, hogy minden beleférjen. Pl. kiflit akarsz sütni, este összerakod a tésztát, amíg apuka babázik, lefagyasztasz egy adagot, egy másikat meg kisütsz még aznap ha van időd, ha nincs, majd bedobod másnap a sütőbe. Utána a fagyóból kiszedni és sütőbe dobni is 5 perc. Vagy beszerzel egy robotgépet, amibe csak behajigálsz mindent 5 perc alatt, majd kezdesz valamit a tésztával, ha éppen nem sír a gyerkőc.

Egy mosást berakni bruttó 1,5 perc, lehet úgy időzíteni, hogy teregetni már akkor kelljen, amikor apuka hazaér.

Ha egyedül vagy és végképp szakad minden, akkor hívsz egy barátnőt, nagyit, aki kicsit babázik, amíg te haladsz a dolgaiddal, vagy megfizetsz segítséget, ami fura módon csak a mi kultúránk szerint szégyen... Mindent meg lehet csinálni, csak nem azonnal, nem lehet ragaszkodni ahhoz, hogy márpedig én holnap sütök, mert közel sem biztos és kicsit gondolkozni kell hogyan tudod úgy szervezni a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen. El kell engedni a kényszerességet háztartás és gyereknevelés/ellátás frontján is és akkor működik! Tudom. Nekem is nehéz volt ezt megtenni a maximalizmusom mellett és teljesen normális gyerekem van, akinek vannak jobb és rosszabb napjai is, de azóta sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, amióta mindkét oldalt tudom rugalmasan kezelni.