Ilyen kevés korkülönbséggel te hogy élted túl?

3 nap híján 1 év van a 2 kisfiam között.

Most 1,5 és 2,5 évesek.

1. fiam álombaba volt,evett,3-4 óránként kellt aztán picit játszottunk majd aludt.

Kicsiként szinte sose sírt,3-4 hónaposan hallottuk kb először úgy igazából sírni,míg hűtöttük neki a tápszert,mert túl melegre sikerült.

Korán,néhány hónaposan elkezdte átaludni az éjszakákat,ha jöttek a fogai észre se lehetett venni,nem volt nyűgös,semmi.Mosolygós,nevetős,boldog baba volt nagyon.

A ház patyolat tiszta volt,rend mindenhol,többfogásos ételek,heti több sütemény,programok minden.

Megszületett a 2. kisfiam aki teljesen a szöges ellentéte,írtó érzékeny,sírósabb,letehetetlen baba volt aki kb mintha utált volna aludni,kismilliószor kellt,csak a mellkasomon tudott rendesen aludni,félóránként,óránként evett nagyon lassan,nehezen büfizett,hasfájós,kólikás volt,nem segített semmi.

Közbe a nagyobb fiam elkezdett járni,mindenhova felmászni,mindenre kíváncsi volt,0 félelemérzettel.

Rengeteget játszottunk 3asban a földön,a pici a kezemben,ölemben közben építöztünk,formailleztőztünk,kirakóztunk,rajzoltunk.

Na onnantól,hogy a kicsi is megtanult mászni,járni lett még sokkal nehezebb,közben beköszöntött a dackorszak,szepa,hisztik is.

Írtóra kell mindkettejükre figyelni egyszerre.

Na most tartunk ott hogy mindketten a dackorszak közepén vannak,rengeteg türelemre tanítanak nap mint nap,ugye feszegetik rendesen a határokat,mindenre nem a válasz,

Rossz pohárba adtam inni,egybe kellett volna a banán,másik mese legyen,nem az ami ő kért fél perce 🤯🤦‍♀️😂.

A háztartásban soookmindent elengedtem,egyszerűbben elkészített ételek q favorit,amit csak oda kell tenni,de nem kell ott állni mellette meg a tepsis ételek most qmik mennek inkább,sütik maradnak ritkábban ha az apukájuk is itthon van,esetleg gyorsan egy puding,kókuszgolyó,bögrés süti ami belépés max.

Ezek mellet nagyon imádják egymást,ölelés,puszik,csikizés,simi,kergetőzés,bújócska,közös játék minden van sok.

Ha kap valamit a nagyobb ad belőle a kicsinek is,magától viszi oda neki egyből,ha alszik akkor mondja hogy psszt és csak halkan beszél,szokták fogni egymás kezét ha sétálunk.

Nagyon szeretik egymást.

Féltékenység eddig nem volt jellemző,nekik ez a természetes hogy van a másik is.

Vannak és lesznek is még írtó nehéz időszakok,de minden csak időszakos,folyton változik,változnak.

Minden korszakuknak meg vannak a nehézségei meg a szépségei is na meg minden gyerkőc más.

Fontos az is,hogy ne hasonlítgasd majd őket egymáshoz,most itt leírás de csak hogy lásd,hogy mennyire lehetnek mások és az ami az egyiknél sima liba a másiknál nem feltétlen.

Nekem nehéz volt az elején ezt elfogadnom teljesen,de onnantól hogy elfogadtam,hogy ő ilyen és kész,nem megváltoztatni akartam úgymond hogy úristen nemhiszem el már 1 éves de még mindig nem alussza át az éjszakát,nem görcsöltem ilyeneken,egyre könnyebb lett vele is.

Jó tudom ez másoknak evidens,nekem el kellett engedtem ezeket az 'elvárásokat'és változtatni a hozzáállásomon.

Az elején elég depressziós is lettem,az alváshiány borzasztó volt,de túl vagyunk rajta.

Én azt gondolom,hogy korkülönbség szempontjából ez a legnehezebb,mert a 'nagy' is még írtó pici,nem érti,hogy most etetem a tesód,nem tudunk kimenni,csak utána pl.

Rengeteget voltak egyszerre az ölemben,úgy olvastunk,játszottunk sokat. Á órákat tudnék mesélni,még annyi dolog van még meg amik nem is jutnak eszembe.

Nekem semmi segítségem nincs,az már egy óriási könnyebbség hogy neked van.

Nehéz lesz sokszor,de hidd el,minden percét megéri.