A feleségem kijelentette, hogy megbánta a gyereket és elege van a gyereknevelésből is. Ilyenkor mit lehet tenni?

Mondom: maradj te otthon a gyerekkel, és neveld, lásd el kb. 0-24-ben.

Aztán majd visszatérhetünk a dologra. Eleinte még együtt is éreztem veled, de az utolsó mondatod az mindent elárul rólad, sajnos.

"Nekem mindig is az volt a vágyam hogy ő itthon marad és szül 2-3 gyereket…"

A jelek szerint meg a feleségednek nem ez a vágya. Menjen vissza dolgozni, felnőttek közé vágyik, ezzel vélhetően a gyerek iránti érzései is javulni fognak. Te meg maradj otthon a kicsivel vagy adjátok tényleg bölcsibe, nem ördögtől való az sem.

Úgy látom szinte mindenki anyukát védi.Szerintetek az tényleg normális,hogy kiabál a gyerekkel aki még egy éves sincs hagyja abba a sírást? Basszus én is 24 órába voltam a gyerekkel de nem ordibáltam vele mert sírt.

Kérdező,szerintem a feleségednek nem ártana pszihológussal beszélgetni.Mert vagy depressziós és még ez a jobbik eset,mert az írásodból az jön le a háta közepére se kívánja a saját gyerekét.És nem a bölcsi miatt hanem ahogy beszél róla.

Szerintem nem pszichológus kell a feleségnek, hanem segítség.

Én olyan embernek tartom magam, akinek a hátán fát lehet vágni. Vezetőként és tanárként is dolgoztam, amikor megérkezett a babánk. A problémamegoldas, a stresszkezelés és a tudás átadás (volt) az életem. A gyerek mégis olyan szinteken fáraszt el szellemileg és fizikailag is, hogy olykor én is mondtam olyat, amit már 2 perccel később megbántam.

Inkább itt dőljön el, hogy nem vagyok képes több gyereket bevállalni, minthogy bevállaljak még 1-2-t és roncsokat neveljek belőlük.

A férjem a világ legjobb apukája. Kiveszi a részét mindenből, félreteszi sokszor azt az igényét, hogy pl. csak pihenne kicsit munka után, csak hogy egy kicsit tehermentesítsen. Ez is biztos nehéz, de őt érik más ingerek is, míg ha végre átveszi tőlem a babát, én is olyan boldogan ülök le csak nyomkodni a telefonom egy kicsit. Vagy elugrok boltba, vagy mindegy, csak történjen valami MÁS is végre.

Nekem az az igazi kikapcsolódás, ha mondjuk anyuéknál vagyunk, vagy ők vannak nálunk. Ha elmondom, hogy szeretnék kicsit pihenni, akkor csinálunk. 1-1 olyan napot, amikor szoptatás után átveszi anyu a kislányomat, nekem pedig van 2 órám csak magamra, amit rendszerint alvással töltök és ezek a napok bizony megváltást jelentenek, igazi feltöltődés.

Én úgy sejtem, hogy kb. ennyi baj lehet. És igen, mehetsz GYED-re te is nyugodtan szerencsére, ha a bölcsi nem oké.

Engem is egy évesen adtak bölcsibe, semmi bajom nem lett.

De amúgy a megoldást leírták, te maradsz otthon, ő megy dolgozni.

Az, hogy neked mi volt a vágyad épp semmit nem nyom a latban, pláne hogy más kontójára álmodoztál. A feleséged életét nem a te vágyaid határozzák meg.

A feleséged valószínűleg valóban nem túl jó anya, amennyiben nem túlzol hogy kiabálni szokott az egy évessel. Ezért is jobb lenne, ha bölcsibe adnátok, jobb ott neki, mint egy idegbeteg anyával. Azt pláne nem értem hogy egy arra alkalmatlan személynek minek akarsz még gyereket csinálni. Akármennyire is rossz anya a felséged, ő legalább belátja, hogy nem szülőnek való, és nem szül többet. Nagyon helyes. Ezzel megbékélhetnél te is.