Mennyi idős korában maradt egyedül először a babátok az apukájával?

Úgy, hogy teljesen egyedül csak ők ketten, az 5 hónapos korában. Orvoshoz mentem, mindennel együtt 1 órát voltam távol.

Most már (9 hónapos) néha néha elmegyek egyedül vásárolni, vagy elintézni ezt azt, fodrászhoz is mentem már, ilyesmik. Általában max 3 óráig hagyom őket teljesen egyedül, de szerintem megoldaná férjem hosszabban is, csak nem erőltetem. De úgy, hogy ők játszanak én meg mást csinálok a lakásban, az sokszor van, úgyhogy nagyon jól elvannak együtt.

Kb.1 hetesen. Én mentem a nagylányért az iskolába, meg akkor már beszaladtunk boltba is.

De nálunk a férjem az első perctől kezdve kivette mindenből a részét. A kórházból hazafelé a gyerekorvoshoz be kellett menni a babával, a férjem úgy öltöztette meg vetkőztette a gyereket, mintha világ életében ezt csinálta volna. (A nagylány nem közös, a férjemnek a babánk az első gyereke.)

Azóta is gond nélkül elmegyek bárhova, nagyon jól elvannak együtt. Mondjuk nálunk könnyebbség ebből a szempontból, hogy tápszeres baba.

Már az első héten. Reggel megetettem és még a hűvösben elhúztam kutyát sétáltatni. Volt rá esély, hogy mindketten végigaludják a manővert (fél 5 és fél 6 között volt reggel), de mire hazaértem végülis megébredt a kis ember és a nappaliban beszélgetett vele az apja :)

Pár nap múlva emeltük a tétet és délután egy ügyintézős-boltozós néhány órára maradtak egyedül. Azóta már mamával is töltött fél napokat, mikor állatorvoshoz kellett mennem.

Tápszeres + lefejt tejet kap, így szerencsére nem vagyok nagyon kiszámolva idővel, van otthon kaja vele, anyukám és a férjem is ügyesen el tudja látni, jobb így, mintha a kánikulában autóztatnám magammal. Most lesz ebk 6 hetes.

3 hetes volt, boltba mentem.

7 hónapos kora óta pedig hetente 2*2-4 órát dolgozom.

1 hetesen egy délutánra, mert belázasodtam és vissza kellett mennem a kórházba, de szerencsére nem kellett bent maradnom.

Utána kb 4 hónapos korától, egy egy vásárlás, majd fodrász, kozmetikus erejéig.

Majd másfél évesen egy egész napra, mert ugyan gyesen voltam, de elhívott a munkahelyem a szokásos éves céges napra.Na onnantól viszont már rengeteget csavarogtak csak úgy kettesben is.

Amikor már elég jól voltam császár után és igényem volt elmenni egyedül boltba pl. Szerencsém van, mert a férjem itthonról dolgozik, így teljesen be van vonódva, abszolút képben van mindennel. Ráadásul tápszeres gyerek volt, így etetni is tudta.

Hosszabb időre inkább akkor mentem, amikor már nagyobb volt, olyan féléves korban. Több napra még nem hagytam őket kettesben, a maximum fél nap volt, bár tudom hogy nem lenne gond, ügyesen megoldanának mindent. Múlt hónapban volt egy éves a gyerek.

Másfél hetesen 1,5 órára kb. Elsétáltam a boltba. Látom a legtöbb anyukának ez volt az első útja. :D Na nem mintha apuka hazafelé ne tudna bármikor bevásárolni, de kicsit ilyen alibi fejszellőztetés volt ez nekem (meg amúgy azóta is). Nyilván ezt tudja a férjem is, így mindig megkérdezi, hogy akarom-e intézni egyedül a bevásárlást. :)

Aztán már rendszeresen hagytam őket kettesben, amikor postára mentem a baba papírjaiért, vagy feladni a CSED igényt, fogorvoshoz mentem, kontrollra mentem a nőgyógyászhoz, stb. Nagyon jól elvannak kettesben. Mindig van itthon lefejt tej, ha megéhezik, megeteti, de azért általában úgy szervezzük, hogy a következő etetésre itthon legyek. Most 2 hónapos a baba.