Csak én undorodom a szoptatástól?

Semmi baj. Ugyanígy voltam, 3 hónapig tudtam szoptatni. Rosszul voltam az egesztol, hányingerem volt attól a gondolattól, hogy valaki belőlem eszik.

Pedig a terhesség, szülés teljesen természetesen és könnyen jött, ez az egy része volt, ami nem akart. De én már előre ezt éreztem.

Hidd el, sokan vannak így, ne érezd magad rosszul.

Szerintem nem undorító. Én a kisfiamat nagyon sokáig tudtam szoptatni. Nagyon büszke vagyok magunkra emiatt.

Viszont a kislányomat nagyon kevés ideig. Tápszeres volt.

Undorítónak egyáltalán nem találom,viszont nekem már a vége felé a tököm ki volt vele 😅

Én sem rajongok érte, sőt, egy nyűgnek tartom.

Mégis fiamat 1 évig, lanyomat most a 8.hónapja szoptatom.

En inkább ezt az "undort" viselem el, mint tápszerezzem.

Nekem ennyi áldozat belefér a gyerekeimért.

Szülésig én is viszolyogtam a dologtól, aztán valahogy terméazetessé vált, és semmi rossz érzésem nincs miatta.

Ne ostorozd magad, szerintem a tápszeres anyukák igazi hősök. Állandóan mosogatni, sterilizálni, éjjel felkelni, tápszert melegíteni, ha kimozdultok, annyi üveget, tápszert, vizet vinni, hogy elég legyen, gondoskodni a melegvízről... Szerintem Ti vagytok az igazi hősök. Nekem max annyi dolgom van, hogy keressek egy nyugodt sarkot valahol.

Valószínűleg azért nem indult be a tejed, mert alapból ellenállást éreztél a szoptatással kapcsolatban. Én ugyanígy voltam tizensok évvel ezelőtt. Kínlódás, próbálkozás, de alapvetően a gondolatától is rosszul voltam. Tápszeres lett a lányom.

Ráadásul mocskosul fájt minden próbálkozás, az izzadság a homlokomrol csepegett, tiszta véres volt a mellbimbó.

De ha rakerdeztek, mindenkinek azt mondtam a kérdésre válaszolva, hogy igen, szopik rendesen... Kinek mi köze hozzá? Sose kérdeznék ilyet anyától hogy "és van elég teje, szopik rendesen"? Annyira magánügy.

Úgyhogy ne legyen lelkifurdalasod, sokan vagyunk így, csak kevesen valljuk be. Ettől függetlenül a gyerekkel való kapcsolat tök bensőséges és jó. Nem ezen múlik.

9, Tőlem mindenki ezt kérdezgeti. Van-e tejed. Én is mindenkinek azt mondom hogy igen. Aztán annyiban marad, nincs szükségem a hülye tanácsokra.

Nem tudom, hogy miért gyökerezik ez ennyire mélyen az emberekben, hogy tudakolni kell mindenáron, hogy van-e elég tej.