Bunkóság a részemről hogy azt érzem nem való nekem az apaság?

Jó, akkor Gyerekmentes.

Akkor is felesleges olvasgatnod itt, mert érdemben nem tudsz hozzászólni.

Más a gyakorlat és más az elmélet.

Azt tapasztaltam, minden rosszindulat nélkül, hogy a férfiak szeretik túláltalánosítani az érzelmeket és egy egyszerű kimeneti következtetéssé alakítani: "nem való nekem a gyerek".

Szerintem érdemes lenne pontosabban megfogalmazni, mi a gond. Konkrét mondatokban foglalva, és akkor lehet hogy könnyebb lenne q lelki teher.

Például talán egy fél óra nyugi után könnyebb lenne gyerekezni. Vagy lehet hogy az adott korszak nehéz Neked, vagy egy adott viselkedést nem tudsz kezelni. Vagy q pároddal kéne többet kettesben lenni. Bármi.

Engem ez a kérdés azért ütött szìven egy 3,5 és egy 1,5 éves gyerek anyjaként, mert pont ma kivételesen én voltam el dolgozni, idegen nyelven vizsgáztattam 6 órát és még a metrón is készültem meg hazafelé egy másik vizsgát javítottam. Ez nem gyakori nálunk, de a lényeg hogy a gyerekeim onnantól hogy hazajöttem egészen estig kánonban visítottak, a lányom üvöltve hisztizett, én migrénnel és nagyon fáradtan estem haza, a párom is bazi fáradt és egyszerűen q pofánkon csúszva vergődtünk altatásig. A gyerekek máskor is élénken, de ezt a kombinációt, hogy én full alkalmatlan vagyok arra hogy kezeljem az extra hisztit, ezt így most tapasztaltam először.

Vsz egy apukának is hasonló lehet, és szerintem egyáltalán nem olyan ez, hogy jajj csak picit játszik a cuki kedvesség, na biztos undorodik a pelustol. Biztos vannak mindig édibédi gyerekek, de amikor nehéz akkor tényleg végtelenül és nagyon az. (Jó nálunk 2 van).

Szóval szerintem ne mondj le magadról mint apáról örökre csak mert most èpp rosszul bírod. Pont nemrég volt itt egy hasonló fickó, akit pl a saját apja nem szeretett és amiatt nem tudott kötődni, még kimerült h vas és magnézium hiányos és fizikailag is koki.

Keress okot, nem vagy barom, lehet hogy picit idősebb korában még nagyon is imádni fogod. Az asszonynak mondd el, hogy most nem fér neked bele, és lehet hogy később se akarsz másodikat. Nálunk a párom nem akar hármat (neki a negyedik lenne), néha nehéz elfogadni, igaz, én is csak mostanában diliztem be, mindig max kettőt akartam. Józan ésszel meg kell érteni a másik korlátait.

Igen, továbbra se irt semmi konkrétumot, hogy mi nem jó.

Pedig lehet, akkor még jótanácsot is kapna.

Most már sajnos késő bánat..

Az biztos ha a feleséged megtudná a valódi érzéseidet végtelenül szomorú lenne! Árad belőled a kilátástalanság.. Aki nem leli örömét egy tündéri kis 2 évesben azzal nagy a baj! (Tudom hiszen nekem is van egy két évesem.) Szerintem is fel kéne keresned egy pszichológust, mert hosszútávon ebben a formában nem folytatódhat! 😞