A világ legrosszabb anyukájának érzem magam! Csődött mondtam? Az eddigi "nevelés"mind hiába?

Tegnap leraktuk kisfiamat!Elkezdett sirni magam mellé vettem,tovább folytatta!Cicire akartam rakni de nem kellett neki!Mondom sétálok vele kicsit!ahogy felvettem meg elhallgatott!10kg-jával nem igazán tudtam fél orákat sétálni(nem is volt szokás) igy vissza raktam!neki állt sirni!Kijöttem,tovább folytatta!Apa ugyan ezeket csinálta,dettó!már 10 óra volt!aztán 11 még mindig szenvedett!bementem hozzá!oda ültem mellé!ellökte a kezem a rongyi nem kellett neki!31 percig ugy sirt,mint a...!felvettem jó volt neki,de ahogy leraktam neki állt!éjfélkor aludt el!ne mondjátok azt hogy rám volt szüksége,és cserben hagytam! és szemét vagyok mert sirni hagytam,de eddig,lefekvéskor bementünk kicsi simi és aludt!ma reggel fél ötkor már fent volt!most nem rég leraktam ugyanazt csinálta!ugy gondolom hogy fájni nem fájt semmilye,mert akkor mikor ölbe volt nem fájt?teljesen oda vagyunk mindketten !