A párod vigyáz a gyerekre amikor takarítasz/főzöl vagy egyedül oldod meg a gyerek mellett?

Nem "vigyáz" rá, hanem vele van, mivel ő az apja.

De néha meg ő főz vagy porszívóz, ha már ki vagyok merülve.

Nem tudom, mi óta vagytok együtt, de mondjuk a "segítőkészségének" már korábban ki kellett derülnie...

Igen, ha itthon van akkor ő van vele.

Általában ő takarít, vagy ketten, hol én figyelem a gyereket hol ő.

Azért jobb ha ő takarít, mert én el szöszölök, olyankor mindent meglátok és mindenbe belefogok. A másik meg, ha én vagyok a gyerekkel mindent megcsinálok vele, etetem, peluscsere stb, de ha a férjem akkor mindig van valami ami miatt nem haladok, hol a vize kell, kaki van(az az enyém) vagy ezt, vagy azt. Így alig haladok, de ő vigyáz rá!

3 éves pakoló király.

Huh, nincs könnyű dolgod egy örökmozgó mellett gyakorlatilag egyedül, minden elismerésem! Szerintem erőn felüli amit így is megcsinálsz, ne vállalj ennél többet. A gyerek az első, a férjed elvárásai borzasztóak, ne haragudj. A lényeg hogy a kicsire van erőd és időd.

Én egyedül nem bírnám, a férj sokszor itthonról dolgozik, így ebéd környékén és este van segítségem, szegény mondjuk nem sokat pihen, csak ha már alszik a gyerek. Amit egyedül csinálok gyerekkel az max a mosás, szárítógép, hajtogatás. Néha gyors konyha pakolás. Fürdő takarítás vagy porszívózás esélytelen. Ezeket akkor csinálom ha vigyáz a gyerekekre. Főzni kb sosem szoktam, sokat kapunk nagyszülőktől vagy rendelünk. Gyereknek néha összedobok valamit ha elvan addig :) Vásárolni vagy ő vagy mind együtt megyünk. Szemetet mindig ő intézi.

Nagyobb takarítás kizárólag vendégek előtt :D Természetesen akkor gyerek átpasszolva apukának.. Hát nekem pl ennyire futja :)

A helyzet az, hogy míg a te életed a baba érkezésével 100 % ban megváltozott a férjedé szinte semmit , ez azért nem normális. A gyerek az övé is és azért nem foglalkozni, játszani a saját gyerekével mert ő dolgozott az több mint röhej. Az a férfi aki nem látja meg a gyereknevelésbe a feladatát nem való apának….

Az meg hogy “minden nő megtudja oldani” pici gyerek mellett a házvezetést az valszeg azért lehet mert ott van egy férj egy tàrs is aki nem csak délibáb a sajàt otthonában…

Az első gyerekünk nagyrészt tápszeres volt, így ugyanúgy ki tudta venni a részét mindenben, még munka mellett holt fáradtan is ott feküdt a földön és mozgatta a hordozóban, hogy el tudjon aludni (csak úgy volt hajlandó, ha mozgott, de ha ez kézben történt azonnal felébredt ahogy az ágy fölé értünk vele), sokszor amikor én teljesen ki voltam merülve is csak akkor ébresztett fel ha már nagyon muszáj volt. Ha itthon volt főként ő foglalkozott vele, mivel mikor egyedül voltam vele semmit nem tudtam csinálni, aztán ahogy nagyobb lett már játszani is tudtak. Már kettő van, a második baba iszsz volt, így vele babaként ez az etetés és virrasztás teljesen rám maradt, de legalább mellette nappal lehetett rendes életet élni, ahogy ő egyre nagyobb lett és egyre jobban függetlenedett tőlem egyre több időt tudnak együtt tölteni, mikor haza is ér velük foglalkozik első sorban, pedig 12 órában gyárban dolgozik, úgyhogy nem a legkipihentebb.

Sosem teszi szóvá (nekem) ha kupi van, hanem a gyerekeknek, mivel ők nem pakolnak össze maguk után, engem van hogy le is csesz, hogy ne pakoljak helyettük 😅 Ő tisztában van vele és volt is mindig, hogy milyen az amikor az ember kisgyerekkel/babával van otthon...

Mintha magamról olvastam volna, kisfiam 1,5 éves, örökmozgó pakolóművész. Aztán ott vált szét a történetünk, hogy nem engedem én tévét nézni, igaz énekelni sem tud. Míg délelőtt főzök, addig "játszik ", vagyis szétpakol mindent.

Már szépen hozzászokott, hogy el kell lennie egyedül míg készül az ebéd.

Férjem reggel 7kor elmegy, este 7 körül ér haza. Általában együtt vacsizunk, és utána belefer nekik fél óra közös játék fürdés előtt. Én akkor vikszolom ki a konyhát. Takarítás vagy hétvégén egyben az egész ház (170nm), ami kb 2 óra, vagy ha van épp maradék, vagy rendelek, akkor 2 délelőtt elfelezve a házat 2×1 óra, de azt kisfiam nellett is meg tudom csinálni. Hétvégén ha férjem nem a ház körül dolgozik, akkor sokat van a gyerkőccel,szinte egész nap, olyankor tudok hosszabb kajákat főzni, sütni. A férjedet meg kellene "nevelni ", kipróbálhatná milyen pár napig a helyedben lenni, de úgy hogy csillogjon a ház, legyen kaja és a gyerek ne egész nap a tévét nézze. Azt gondolom egy nap után máshogy gondolkodna.

Én megértelek. A férjem ugyan ez. Emiatt majdnem elváltam, mert gyerek előtt együtt takaritottunk, utána csak én. Nem lehetett vele megertetni, jogy nem láblógatás gyerek mellett, de kikérte magának hogy ő férfi, női dolgokat nem tud csinálni.

Borzasztó egyébként az ilyen férfi.

Talan 3 éves volt a fiunk amikor lényegesen jobban elvoltak úgy is hogy én nem voltam velük. Utána javult a helyzet. Azóta elviszi, és pikk pakk kitakarítok.

Rend az hétvégéig nincs, nekem több a melóm, fizum, nem görcsölök már rajta. Mondja h legyen takarítónőnk de sose volt, nekem fura beengedni valakit a személyes holmimhoz. Hétvégén fél délelőtt megvagyok.

Főzni ritkán főzök, azt is hétvégén,hétköznap inkább a gyermeknek.

A férjem tudja milyen nehéz egyedül, hagytam már rá 1-1 nap a kisfiúnkat, bár ők nem takarítottak, csak vele volt.

Egyébként estefelé csinálok sok mindent, mikor ő hazaér és a gyerekkel vanc, vagy mikor alszik a fiam.

Besegít a férjem is, csak mondani kell neki, mert magától nem látja meg... :D