Mit gondoltok 1 vagy inkább 2 gyerek?Bővebben lent!

Mi most várjuk az elsőt, de nem is szeretnénk többet. Nekünk ennyi fér bele.

Testvéremnek kettő van, annyit is szeretett volna, de azt mondja egy elég szerinte is, mert kettővel sokkal nehezebb szervezni, tervezni, intézni a betegségeket menedzselni stb.

Mindenki maga tudja eldönteni hogy neki mire van kapacitása.

Nekünk 2 van, ez a tökéletes.

Az egyke ismerőseim kb 80%a bánja, hogy nincs tesója.

Nekem 1 nővérem van, férjemnek 2 lánytestvére, így mindketten tudjuk milyen fontos a testvér.

Anyagilag a 3. baba már nem fért volna bele

Nekünk kettő van, tervezve is kettő volt és imádom ezt a felállást. Mindketten picik még, 2 éves a nagy 4 hónapos a pici.

Nekem egyáltalán nem nehezebb kettővel mint eggyel volt. Nehéz az volt, amikor szülők lettünk, ugye 0 gyerek után egy gyerek az naaaagyon nagy változas, nehéz. De hogy egy vagy két pici…az nekünk (eddig) nem igazán érződik nehezebbnek.

Harmadik nem lesz. Így kereknek érezzük az életünket.

“Az egyke ismerőseim kb 80%a bánja, hogy nincs tesója.”

Az enyémek meg nem bánják, hogy egykék, látván milyen ocsmány a testvéri kapcsolatok TÖBBSÉGE.

Akinek meg van, az azt kívánja bár egyke lenne.

Nem kistesót kell szülni, hanem még egy gyereket. Nekem is van és a francnak sem hiányzott. Inkább kaptam volna egy kutyát. Állandóan rajtam lógott, nekem kellett szórakoztatni és vigyázni rá, kísérgetni ide-oda és mivel ő volt a kisebb neki lehetett igaza. Mindig is gyűlöltem, felnőve már nem is tartjuk a kapcsolatot.

Csak akkor szülj másodikat, ha hajlandó vagy játszani vele és nem a másik gyerektől várod, hogy ingyen dadus és bohóc legyen.

10 eve nem is beszéltünk a hugommal, es egész eletunkben soha nem volt jo kapcsolatunk.

O volt a minden otthon, mert o a kicsi. En meg a senki. Utaltam a helyzetet.

Nekem boven eleg egy, tokeletes.

Nálunk kettő van. 2 és fél év van köztük.

Fél éves a lányunk, 3 a fiunk.

Ha újrakezdhetnénk is ugyan így csinalnánk.

En mindig is azt vallottam, 1 gyerek nem gyerek.

Ferjemmel az első pillanattól 2t akartunk.

Anyagilag (egyenlőre) nem sokkal több. Kettőre meg simán van annyi időm fejenkét, amennyit igenyelnek.

Nekem 4 tesóm van, férjemnek 3. (Félreértés elkerülése végett, magyar, középosztálybeli család mindkettőnké, nem a putris kissebbség kategória, mert 5 gyerekről mindenkinek kb ez ugrik be)

Mi tesóimmal nagyon jó kapcsolatban vagyunk a mai napig. Ahogy férjem is. Viszont kettőnél többet nem akartunk, mert azt viszont tudjuk, hogy hiába volt meg mindenünk, anya nem tudott elég figyelmet szentelni fejenként nekünk.

Nalunk a két gyerek is imádja egymást

Ezt nektek kell tudni. Mérlegeljetek. Állitsatok fel érveket mellette és ellene, így hátha könnyebb lesz.

Nekem van tesóm és jó a kapcsolatunk, gyerekként is jól eljátszottunk, ahogy most a gyerekeink is. Az eleje baromi nehéz, főleg ha pici a korkülönbség. De utána, amikor már tudnak egymással mit kezdeni, akkor tök jó. Szerintem könnyebbség, hogy nem mindig tőlünk várják a szórakoztatást, megoldják egymás között.

Mivel nálunk kicsi a korkülönbség, a fejtörés főleg akkor jött, amikor a pici még pl. bölcsibe, a nagy oviba jár, én meg már dolgoztam. Vagy a pici oviba, a nagy suliba. Ez mindig logisztika, hogy ki kiért megy. De aztán beáll, illetve követik egymást és egy darabig egy helyre mennek mindketten. Ez mindig amolyan fellélegzés. Máson nem veszem észre, hogy komolyabb szervezést igényelne. :)

Harmadik nálunk sem lesz. Pici különbséggel jöttek a gyerekek, én úgy éreztem akkor, hogy kibabáztam magam. Most pedig már nem kezdeném előröl.

Nincs testvérem és számomra ez nagyon jó, viszont amikor az elsővel teherbe estem (nem tervezetten) már biztos volt, hogy neki lesz.

Kiskoromban jó lett volna, ha lett volna valaki akivel tudtam volna játszani, de amúgy tök jó, hogy soha nem kellett osztoznom semmin - jó nagy önző dög is lettem 😀

A gyerekeim amikor éppen nem ölik egymást akkor tök jól elvannak

35N