Hogyan lehetnènk türelmesebb szülők?

Istenem a mondani valóm hogy 14 évesen erettebben álltam hozzá mint ti felnőttként. Nem szuper voltam csak egy normális kamasz aki tette a dolgát és normálisan reagált, pont hogy ti nem úgy reagáltok egy dacos gyerekre ahogy alap helyzetben egy felnőttnek kéne és ehhez nem kell szupernek lenni, alap kéne hogy legyen. A haj huzogatás pl. Dedós szint egy felnőtthöz képest.

Nem érzed cikinek hogy 14 évesen nem úgy álltam hozzá, mint a FELNŐTT férjed?

42 fejezd már be a bezzegelést egy olyan témában amihez valójában a gyermeked kora okán nem tudsz hozzászólni érdemben.

Volt egy tesód. Wow. Messze nem ugyanaz mint szülőként reagálni az összes nehézségre ami egy nap előjön.

De oké, én elhiszem, hogy te birka türelmű vagy és majd a dackorszakot is nagykönyv szerint szuperül fogod venni. Vannak ilyen habitusú emberek mint te. Ügyes vagy, de miért kell belerúgni valakibe aki érzi, tudja hogy nem kezeli jól és segítségért fordul másokhoz, hogy ő is jól tudja kezelni a felmerülő nehézségeket.

Mindenki hoz otthonról egy mintát, és olyan elemi erővel tudnak feltörni hogy néha döbbenten állunk előtte. Baromi nehéz ezeket nem engedni felszínre törni. Ha majd tényleg olyan jól kezeled a dackorszakot mint ahogy most elképzeled, az szuper mert valószínűleg a saját anyukádnak köszönheted. Akkor olyan mintát kaptál otthon ami nagyszerű. De lássunk tovább az orrunknál. A hozott mintán túl mindenkinek más a habitusa, és nem mellesleg a gyerekeknek is más más habitusuk van.

Az lenne probléma ha a szülők azt hinnék, hogy így kell csinálni, meghúzom a haját, mert ő is meghúzta az enyémet... de itt nem erről van szó. A kérdező is tudja, hogy nem jó az irány ezért kérdezi, hogy mit tehetne annak érdekében, hogy türelmesebb legyen.

Szóval nem az a gáz, hogy te ügyes vagy, hanem az ahogy bezzegelsz.

Miért most simizzem meg a kérdező buksiját amiért rájött rosszul csináltam és idegenek tanácsát kéri, de eddig rákiabáltak a gyerekre,erélyesebben tette le, meghúzta a haját ( itt a férjemnek adtam volna egy kimutatást az tuti) uram bocsánat de igenis rosszul csinálják és pont. Nem voltam szuper woman amiért birka türelmem volt, mert egyáltalán nem volt, belül szét vetett az ideg, de megtanultam kontrollálni az indulatokat ami ALAP kéne hogy legyen mindegy hogy az egy tesó vagy szülő nagybácsi.

De oké megpaskolom kérdező buksiját és jó tanácsot adok neki és utána? A kérdező továbbra sem tudja majd irányítani a frusztráltságát, továbbra is rossz nevelési módszert fog alkalmazni mert újra és újra el fog törni a mécses és ezen pár buksisimiző komment nem fog változtatni. Sajnos néha nincs más mód mint 10-ig számolni és kimenni egy percre a szobából aztán vissza menni és persze MINDIG kovetkezetesnek kell lenni nevelésnél.

Lehetnek itt bármilyen csodás tanácsok, ha a kérdező nem bírja a gyerek miatti stresszt akkor továbbra is idegesen áll hozzá amit a gyerek érezni fog és átvesz ergo nem fog semmi sem változni amíg a kérdező és férje nem változik.

#44 az ilyenek szoktak akkorát pofára esni hogy öröm nézni.

A tesód nen te nevelted. Pont.

Majd a 3 hónaposod lesz annyi idős akkor gyere max vissza észt osztani, addig meg csendben is maradhatsz. Nyugi senki nem irigykedik egy anyasagrol eppen valamit tudó nőre. Nevetséges vagy.

Tudom mindenki ezt szojta szajkózni, attól még elhoztam oviból,leckét írtunk, én szereztem be a tankönyvet, szülőiken ültem ,kezeltem a hét

minden napján a hisztijeit, játszottam vele, etettem, az egyetlen amit vele nem éltem meg az a babakor,na azt most pótlom be.

De maradjunk akkor a 3 hónaposnál, a kis drága mostanában képes este 10-től hajnali 6-ig fent lenni, nappal is nyűgös, pelenkáztatásnál dobálja magát,öltözetésnél belekapaszkodik a ruhájába eközben pokolian fáj a hátam a császár miatti epidurális miatt mégsem vágom le a gyereket az ágyába hogy akkor sírj magadnak. Még csak rá se morgok,pedig belül a tököm tele van azzal hogy mindenem fáj és nem alszom egy nap max 2-3 órát. Ehelyett képes vagyok a frusztráció bent tartani.

Öcsémmel amúgy egy szobánk volt és ő sem volt hajlandó aludni, ami reggeli iskolás kelésnél pöpec. Iszonyat idegesítő volt,sőt nekem is húzta a hajam de nekem egyszer nem jutott eszembe, hogy kiabálok vagy szintén meghúzom a haját. Lehet hogy szerintetek ez belefér a nevelésbe de nekem már gyerekként se fért volna bele, sőt valszeg kaptam volna egy jókora pofont anyánktól ha ezt tettem volna. A kérdezőt max senki nem vágja pofon mert már felnőtt, de attól még nem jól csinálja.

Nem harizom, miért tenném? Ez a hely azért van mert itt az ember leírja a véleményét legyen az kérdező vagy válaszoló, aztán már ugranak a következő kérdésre.

De ez akkor sem állapot és segítség nélkül nem fog változni, kezdetnek menjetek el egy randira kiengedni a gőzt aztán kérjetek szakértő segítséget, legyen az nevelési tanácsadó,de akár egy nagyszülő. Hetente vagy havonta egyszer ha van rá mód mozduljatok ki.

A kiabálás azért rossz pszichológus ismerősöm szerint, mert a gyerek megtanulja, hogy csak a kiabálásnál figyeljen a szülőkre, addig tojik majd rátok. Ez olyan mint aki naponta kap pofont, a végén már nem érdekli ha pofont kap hisz mindennapos. Mikor elfogy a türelem váltsatok a pároddal, amíg a másik nem nyugszik meg, ha ez sem megoldás akkor 10 mp-ig számolj el és addig menj ki a szobából, ha én ezt nem teszem már rég kikészített volna a testvérem. Tök szerencsés voltál hogy volt külön szobátok:/ nálunk fordítva volt év közben én vigyáztam rá minden nap és nyáron voltunk csak kicsit külön.

Kitartást.