Anyukák, akiknek nehezen jött a baba! Türelmesebb anyák vagytok?

vannak nehézségek, amiken igen, átvisz az, hogy de mennyire várták és mennyit küzdöttek érte, jelentős erőt ad rengeteg mindenben.

az idegkiborító "gyerekcsínytevések" esetén szerintem nem hat semmit.

a kiborulás szerintem hajlam függvénye. kinek milyenek az idegei, ki hogy reagál adott helyzetekre, nagyban függ attól, őt hogyan nevelték, ami beleégett.

6 evet vartam ra! Ebbol 2 missed, egy biokemiat terhesseg, egy sikertelen lombik utan fogant meg spontan a kislanyom! 36 eves vagyok, most 3 honapos a babám aki csaszarral szuletett.:)

A terhesseg is problema mentes volt.

A lanyom nagyon jo baba, igaz elejetol hasfajos, mai napig tart, de mar elvileg lassan kinovi! Abszolut nem siros, ugyhogy szerencses vagyok vele!:)

Neha azert vannak rossz napjai, ilyenkor nyűgösebb, de soha nem tudnek miatta kiakadni!! Na nem mondom, hogy az eleje nem volt nehez, de mindig az lebeg a szemem elott, hogy nekem Ő mekkora kincs!!!

Szerintem akinek nehezebben jön össze, az inkább a túlaggódásra, túlféltésre hajlamos.

A többi szempontból szerintem nincs nagy különbség, és a gyerek adottságai is nagyon befolyásolják a dolgot, mert ahány baba, annyi habitus.

Soknak épp nem nevezném, amennyit várnunk kellett, az első próbálkozástól a kislányunk születéséig másfél év telt el, de az "kalandos" volt. Kezdődött úgy, hogy elsőre terhes lettem, ikrekkel, aztán majdnem 10 hetesen elvesztettem mindkettőt, műtét lett a vége. Utána nem indult be a peteérésem, az erre kapott gyógyszer túlstimulált, 4 db ciszta nőtt a petefészkeimben, a legkisebb 4, a legnagyobb 6,5 cm. A két nagy kifakadt, kórházban feküdtem egy hétig, és vártam, hogy kell-e műteni. Szerencsére nem kellett, a másik kettő elkezdett magától sorvadni. 1 hónap múlva ezen túl voltam, aztán jött a félelem, hogy vajon regenerálódnak-e rendesen a petefészkeim, mert eléggé roncsolták őket a ciszták, kétszer akkorák voltak, mint normál esetben. Aggódtam, hogy lehet-e gyrrekem még egyáltalán. Legnagyobb meglepetésemre a következő kontrollon már olyanok voltak, mintha mi sem történt volna, mondta az orvosom, hogy spontán peteérés is volt. Örültem, hogy akkor következő hónapban akár össze is jöhet. Hát, már nem volt következő ciklus, abból a spontán peteérésből lett a kislányunk :) persze a terhesség elején minden ultrahang előtt rettegtem, hogy minden oké lesz-e. Sokat hánytam a 16. hétig, utána nagyon jól éreztem magam. A végén ugrált a vérnyomásom, és farfekvés miatt császárral született, időre, de elég kis súllyal, de egészségesen, hála az égnek.

Hát, végtelenül türelmes vagyok vele, ő a mindenem. Nem különösebben problémás baba, bár vannak nehéz éjszakák. Most 5 hónapos, nem tudom elképzelni, hogy kiakasztana, én imádom ezt az időszakot :)

Egy barátnőm 3 évet várt, 2 vetélés, majd egy nagyon koraszülött baba, elég problémás terhesség után... Hát, ő folyton panaszkodik, nem a türelem szobra, kivan az éjjeli keléstől, vagy ha sokat nyafog a gyerek valamiért aznap.

Nem hiszem, hogy ezen múlik, nem vagyunk egyformák. Akinek gyengébbek az idegei, az rosszabbul bírja, bármennyit várt is. Igen, én türelmes vagyok, de eleve nem vagyok egy idegbeteg fajta.

Nekünk az első 2 év után jött, nem mondanám, hogy türelmes vagyok vele, de még én is tanulom - és néha kapom a sokkot - hogy mikre képes és hol tud tartani egy gyerek a fejlődésben és a rosszaságban. Nem vagyok tapasztalt, nem volt rendszerem, lusta is voltam, stb.

Ő az, aki tanít engem, de az öccsével már egészen más minden. Ott már A vagy B van, nincs ABCDE és fejetlenség, sokkal türelmesebb vagyok, mert a határozottság és a rendszer sokkal jobban megoldja a helyzeteket, mint az elsővel, hogy azt sem tudom, mit lépjek a dolgaira hirtelen.