Hogyan lehetnènk türelmesebb szülők?

Kinek mi segìt a nehezebb napokon, van valami bevált mòdszeretek? Szedjük a magnerotot, de fèrjemmel sajnos úgy èrezzük szr szülők vagyunk, mert olykor elszakad a cèrna, pedig a fiunk mèg csak egy èves, tudjuk, ez mèg csak a kezdet... Fogzik folyamatosan, már 12 kint van, most jönnek azt hiszem a szemfogai. Nagyon sokat kiabál mostanság, harap, csapkodja, dobálja a játèkait, rosszalkodik, nem hagyja magát pelenkázni estènkènt cirkuszolás árán csak. Nappal az alvása, mindene nyugisabb. Egyèbkènt egy borzasztò ügyes, èrtelmes kisember, nagyon szerethető, egyáltalán nem volt problèmás, csak hát alig van átaludt èjszaka mögöttünk ès már ha kelni kell este idegbeteg vagyok :( Sajnos egy idő után elfogy a türelmünk ès rákiabálunk, fèrjem volt, hogy meghúzta a haját, mert megelègelte, hogy tèpi az övèt, s visszaadta. Tudjuk, mèg nincs empátia nála, de mègis meddig tűrjük, ha pl èpp harap meg fájdalmat okoz? Ma pl mesèt olvastam volna, de állandòan belekiabált, csapkodta a könyvet, hiába kèrem szèpen, hatástalan, ìgy megmondtam nem olvasom tovább neki. Sajnos olyan is volt már, hogy erèlyesebben raktam vissza az ágyába vagy a pelenkázò lapra. Rossz alvò, mostanában nyugtalan, felkel sokszor, nem alszom rendesen egy jò ideje, mert nincs külön szobája, egyelőre a mi ágyunk mellett alszik,èn meg mindenre felèbredek. A fèrjem nem, de èn szülès òta borzalmas alvò lettem. Nagyon bánt, hogy nem tudok türelmesebb, jobb anya lenni, pròbálom mindig higgadtan, szèpen, de ha egèsz nap csak a nyűglődès megy mások hogy csinálják, hogy olyan nyugodtak tudnak maradni? Már azon gondolkodunk talán kistestvère sem lesz emiatt, a fèrjemet is nyomasztja, hogy nem tudunk felnőni a feladatra :(