Mit csináljak, ha elegem van a gyereknevelésből?

Szia nekem ugyanilyen volt a gyerekem.

Beadtam bölcsibe de onnan is elküldtek és később kiderült hogy baj van vele aztán oviba már specialisba ment.

Sajnálom ha ennyire kivagy, tényleg iktass be egy kis mesét, menjetek el sétálni addig legalább nyugton van a babakocsiban, én egész nap mentem vele meg autoztunk mert itthon katasztrófa volt és ami a legrosszabb én is megörültem.

Huh de megértelek!

Engem az ment meg, hogy a férjem segít, de még így is van, hogy nagyon sokszor azt érzem mint te. Én most a bölcsiben reménykedek (novemberben kezdi), de közben meg tudom, hogy az se lesz sokkal jobb, mert rengeteget lesz beteg, amikor meg extrán nyűgödsek a gyerekek...

Ezen kívül elvégeztem egy Pozitív fegyelmezés online kurzust. Az sokat segített, hogy bővítsem az eszköztáramat a hisztik kezelésében. Persze nem mindig megy tudatosnak maradni... De próbálkozom.

Valamint a mozgás. Amikor tudok mozogni rendszeresen, másképp látom a dolgokat. De nagyon nehéz beiktatni, sokszor elcsúszik valamin és akkor már én is borulok..

Kitartást kívánok!

És szerintem azon ne feltétlen agyalj, hogy valami baja van vagy autista, mert ahogy leírtad a környezet nem ideális és azt sajnos mind visszatükrözik a gyerekek.

Megértelek. Én sem így képzeltem.

Én igyekszem tudatosítani magamban mikor zabos vagyok, hogy igazából a férjemre haragszom, nem a kicsire.

14 hónapos, nálunk is a pelenkázás ördögűzésre hasonlít, rákapott most, hogy minden iváskor az utolsó kortyokat visszaköpi magára, akkor meg jön az öltözés, visítás. Na meg itt is érdekesebb most a konyhakés mint bármelyik játék. Idegörlő ez, de tudom, hogy jobb lesz majd.

Nálunk a férjem veri ki a biztosítékot azzal, hogy semmit nem segít, de közben az év apukájának hiszi magát, mert napi 10 percet elbolondozik vele még este lezuhanyozom.

Pelenkát nem cserél, mert nem bírja a kakit, öklendezik tőle.

Fürdetni kicsinek nem merte, aztán rajtam maradt valahogy idővel ahogy minden más is.

Megideologizálja, hogy mit miért nem tud, ezért oké, hogy nem csinálja, de a tanácsokat úgy osztogatja mintha kötelező lenne.

Közben azt hiszi, hogy ő a szuperapu.

Pl. múltkor megkértem, hogy 2 percre álljon a gyerek fölé még ül a kádban, mert wcre kell mennem.

Utána mindenfelé mesélte 2 hétig, hogy ő mennyit segít, mert ő fürdeti a gyereket. Vagy ha nagy ritkán megeteti(havi 1-2x), akkor azt hallgatom, hogy ő múltkor is segített, nem igaz, hogy nem csinál semmit.

Látom rajta, hogy ő el is hiszi amit mond, mintha két másik bolygón lennénk, nem lehet vele erről beszélni, mert szerinte igenis sokat segít.

Segíteni nem tudok, de nem vagy egyedül, kitartás.

Én más anyukákkal játszón nem nagyon szeretek haverkodni, mert mindegyik átszellemülve beszél az egészről, hogy ez élete legszebb korszaka, én meg elszégyellem magam, nem fogom azt mesélni, hogy én meg utálom, mert heti 1x ha meg tudom mosni a hajam és be kell tervezni, mint valami fontos programot. Arról nem is ábrándozom, hogy eljutok fodrászhoz vagy kávéra.

Férjem nem vigyáz az imádott gyerekére.

Ezt is megmagyarázta. Azért nem, mert sír nélkülem, nagyon anyás. Ő szívesen vigyázna rá, de hát az én hibám, mert elrontottam a gyereket, így jártam.

A férjeddel van itt a legnagyobb gond.

Én ha ilyen férjem lenne tuti nem érdekelne. Ráhagynám amikor hazajön. Vigyázzon rá ő is.

Elmennék körmöshöz, fodrászhoz vagy beülnék valahova a barátnőkkel.

Az én gyerekem is egy éves. Őt se érdekli semmi csak a mászás és felfedezi az egész házat.

Mellette aránylag megtudom csinálni a dolgomat. Igaz fél óra múlva szétdobál.

A pelenkázás nálunk is káosz. Bugyipelenkát vettem az sokkal egyszerűbb.

Állj a sarkadra nagyon gyorsan!

"Semmi segítségem nincs, az apja reggeltől reggelig dolgozik, a családom idióta, az ő családja meg rokkant"

Ez itt a nagyobb probléma, nem a gyerek. Muszáj lenne megoldani, hogy hetente pár alkalommal elmenj pl. barátnővel kikapcsolódni egy délután, beülni egy filmre, vagy valami. Arról nem is beszélve, hogy a házasság érdekében is azt mondják, hogy minimum hetente egy este/délután kettesben gyerek nélkül.

Persze, hogy szolgának érzed magad. Mert hogy el is vagy szeparálva mindentől és semmit nem csinálsz ezen kívül. De az ember élete nem csak a gyereknevelés. A környezetemben én azokat az anyukákat látom boldognak, akik gyerek mellett elmennek heti néhány edzésre vagy bárhova, ami a hobbijuk, ami teljesen más, mint gyerekkel lenni. Ahol felnőttként beszélnek velük és olyan dolgot is csinálnak. És nem azokat, akik 0-24-ben anyák, mert más funkciójuk nincs is már.