Anyóskérdés? Ki csalódott még az anyósában nagyon?

HA-HA!

Az enyém is ezen kattog, hogy mikor ismeri meg őt az unoka?!Azt várja egy 8 hónapos csöppségtől ,hogy ránéz és azt mondja:nagymama!Én nem értem, honnan ez a sok kattant nő?Vagy a változókor hozza ezt ki belőlük?

Jó lesz vigyázni, nehogy én is anno majd valaki életét megkeserítsem:-((

Azóta én is szinte már utálom. Én kértem, hogy hozzon ruhát, hisz ruhaboltja van (használt). Persze hogy alig-alig hoz. Amikor terhes voltam, akkor hozott jó sokat, de most hogy hideg lett, vennem kellett nadrágot neki, mert nem volt neki egy darab se. Ne értsetek félre, nem akarom a nyakába sózni az egészet, de hetente 3-500.000 forintnyi ruha fordul meg a keze alatt, az unokának gyakorlatilag annyi ruhája lehetne, amennyit nem szégyell. Mellesleg potom pénzért, hisz ők súlyra veszik a bálát, hát egy body nem túl nehéz.

Nem jár hozzánk, mert neki tériszonya van, a 10ek lakunk, ő ide nem jön. A gyerek 4 hetes koráig látogatott minket (csak 7végén), azóta szinte minden hétvégén mi nyúzzuk szegény picit (7 hós). És meg volt sértődve, hogy 2-3 hósan mindig sírt náluk a baba, nem emlékezett... Már egy kicsit jobb, mert ugye okosodik, bátorodik (mármint a gyerek).

Mai fejjel máshogy csinálnám, nem vinném minden héten, de szegény férjemet meg sajnálom. Látom hogy bántja.

Sziasztok!

Nekem a legnagyobb csalódás az volt, hogy mikor terhes lettem, azt hittem, addig nagyvonalú anyósom állandóan vásárolni fog a gyereknek, majd nem győzöm leállítani.

Hát nem így lett... sőt, kislányom 2 éves, az alkalmakon (szülinap, névnap, gyereknap, karácsony) semmit nem vesz neki.

Félre ne értsetek, megvan a kislányomnak mindene, nem szorulunk rá szerencsére, de sose gondoltam, hogy ennyire kicsinyes lesz az unokájával (ráadásul első unoka, nagyon várta).

Anyukámék felannyiból élnek, mint ők, de ő állandóan vásárol a kislányomnak (szinte a ruháinak, játékainak 90 %-át ő vette), anyósom meg semmit, de állandóan mondja, hogy ő mennyire szereti, és mindig csak rá gondol stb.

Azt még hozzátenném, hogy a gyereket, akkor látja, ha átvisszük, mert annyira imádja, hogy bár állandóan kocsival jár (kb 10 perc kocsiútra lakunk egymástól), kb. havonta 1x jön fel megnézni az unokáját, de azt elvárja, hogy mi legalább hetente 1x átvigyük.

Szóval én nagyot csalódtam.

Joban voltunk/vagyunk anyossal.De egyvalamit soha nem bocsajtok meg neki,hogy nem jott be a korhazba es a keresztelore sem jott el.

Minden maradt a regi jol megvagyunk,de ezt nem felejtem el.

Húú! Nem irigyellek titeket lányok. Nagyon nehéz lehet így. Én a magam nevében nem nyilatkozhatok, mert szerencsére nagyon jó viszonyban vagyok az anyósommal. Segít, amikor tud, mindig hoz valamit a lányomnak, imádja, amikor itt van, vagy mi náluk vagyunk, kizárólag a kicsivel foglalkozik. Szóval egy szavam sem lehet.

Barátnőmnek viszont nincs ilyen mázlija. Bár nem "ölik" egymást, de nem is szertik. Kb. havonta egyszer látogatja az unokát(de legtöbbször ők mennek), vigyázni meg nem is szokott rá, mert nincs ideje. Sokszor pedig jó lenne neki is, ha tudná kire bízni a kicsit. Számára meg az furcsa, hogy bármikor rábízom anyósra a gyereket, mert megbízom benne. (az ő anyósa gombapaprikást adott az egy éves kissrácnak. Szerncsére nem ette meg).