Megengednétek a nagyszülőknek egy ilyen konfliktus után, hogy gyakrabban lássák az unokákat?

Adnék egy esélyt de ennyi. Nekem is így voltak az egyik oldalról a nagyszüleim. Ránk egyáltalán nem vigyáztak, nem jöttek, nem mehettünk egyedül csak anyuékkal, születésnapra még ajándékot se kaptunk. Baromi rossz volt ám. Mert ugye az unokatesókkal meg jóban voltunk és láttuk hogy nekik van minden meg lehet mindent. Ez sem jó ám a gyereknek. Nem biztos hogy többen szeretik attól hogy van 2+ nagyszülő.

Viszont azt én sem értem miért ne lehetne ott a 2 gyerek egyszerre

Nálunk hasonló volt a helyzet a férjem szülei kapcsán. A tesójának a gyerekei a minden, rengetegszer vannak a nagyszülőknél, mert lepasszolják őket. Állandóan azt hallgattuk, hogy ők mit csináltak, hol voltak stb. Mi egy kicsit messzebb lakunk (tesóék fél órányira, mi 1:15), így ez jó indok volt, hogy miért jönnek kevesebbszer. Nálunk nem lett dráma. Én néha célozgattam rá, hogy jó lenne ha többször tudnának segíteni. Arra volt a válasz, hogy hát milyen messze lakunk.

Erre a férjem kitalálta, hogy akkor minden héten pénteken lemegy a lányunkkal (16 hónapos) hozzájuk és egész nap ott vannak (ez így nekem is könnyebbség, mert minden héten van egy szabadnapom fixen). Elkezdték megismerni a személyiségét és elkezdtek hozzá is kötődni. Így mostmár sokkal könnyebben jönnek, ha segíteni kell. Illetve lassan a lányunk is elég érett lesz, hogy egyedül ottmaradjon a nagyszülőknél egy napra (reggeltől estig).

Szóval szerintem ez olyan dolog, amibe mindkét oldalról energiát kell tenni.

Most jönnének többször (tök mindegy miért), akkor persze hogy engedném. A többi meg majd alakul. Szerintem gyerekes, hogy azután hogy tudomámuskra jutott, hogy valami gond van, változtatnának, te meg játszod a durcást. Mit vársz? Bocsánatkérést? Hogy belássák, hogy hibáztak? Hogy látványosan csökkentsék a tesód gyerekével a kapcsolatot? Ez nem világos, hogy mi a célod ezzel, mit vársz mi lesz ebből.

Hagynám őket jönni, de én nem erőlködnék, náluk a labda. Ha szeretnék, hogy jobb legyen a kapcsolat, akkor most lépjenek ők.

Egyébként nem értek néhány kommentelőt, nektek nem esne rosszul, hogy a ti gyereketek látványosan le van szarva a másikhoz képest? Én nem mondom, hogy kiverném a balhét, nem vagyok ilyen, szóval tuti nem szólnék, meg nem is bőgtem volna emiatt el magam, de az biztos, hogy én is úgy lettem volna vele egy idő után, hogy ok, ha ennyire vagyunk fontosak, akkor nem erőltetem rájuk magunkat, nem megyünk oda. Ha észreveszik és rákérdeznek, elmondom őszintén az okot. Változtatni akarnak? Oké, hajrá, de ne tőlem várják, hogy újra én ugráljak hozzájuk, hanem akkor lehet megmozdulni.

A 4-es válaszoló gyakorlatilag leírta amit én is akartam. Maximálisan egyetértek vele.

Adni kell egy esélyt, ha élnek vele örülök, hogy sikerült megoldani, ha pedig nem élnek vele hát akkor ez van, megy minden a szokott módon.

De ha szereted a szüleidet akkor szerintem megérdemlik, hogy legyen lehetőségük helyrehozni a hibáidat.

Szerintem neked sem esne jól ha 30 év múlva a saját gyereked vágna a fejedhez egy kapitális hibát, amin elgondolkozva rájössz, hogy igaza van, de lehetőséget nem kapnál tőle a szépítésre.

15: nekem szükségem van énidőre meg a férjemmel közösen eltölthető időre, hogy megőrizzem a mentális egészségemet :) Lehet, hogy te olyan szuperanya vagy, hogy te mindent egyedül csinálsz és/vagy maximálisan kielégít, hogy csak a gyerekeddel lehetsz. Nekem nem megy. Bocsi. De ha még menne is, ahhoz, hogy a férjemmel kettesben el tudjunk menni, kell valaki aki segít. Bébiszittert nem találtunk normálisat a környékünkön vagy csak olyat aki ritkán tud jönni, így nem tudott olyan kapcsolatot kialakítani a lányunkkal, hogy nyugodt szívvel ráhagyjam.

Az, hogy a férjem odatolakodott-e a saját szüleihez a saját unokájukkal, döntsék el ők. Oké? Egyébiránt nagyon örülnek neki, mert igényük lett volna az unokázásra, csak az utazáshoz nem. Egy család meg azért család az én meglátásom szerint, hogy segítsék egymást. Mi is segítünk nekik, amiben tudunk. Előre sajnálom a te gyerekedet, ha majd ezt fogod neki kommunikálni, amikor megszületik az ő gyereke és esetleg segítségre lenne szüksége.

19es, nagyot tévedsz. Unokázni fogok ha én akarok, de nem akkor mikor a gyerekem kitalálja hogy elege van a gyerekéből és menne romantikázni, tojva arra én épp ráérek-e.

Remélem majd a gyerekednek is szüksége lesz én időre mikor te leszel már vén és lerokkanva és mennie kéne veled foglalkozni :-D Komolyan nem értem minek szülnek olyanok akiknek teher a gyerek és alig várják hogy lepasszolhassák, bármi áron.