Megengednétek a nagyszülőknek egy ilyen konfliktus után, hogy gyakrabban lássák az unokákat?

Röviden a sztori: a tesóméknál született az első unoka, akiért oda-vissza vannak a nagyszülők, pláne, mert a testvéreméknek nincs türelme a gyerekhez, így folyton lepasszoljàk nekik, van, hogy naponta-kétnaponta.

Nálunk is született baba, de sajnos mivel mi nem passzoljuk le folyton a kicsit, így ötödannyit se törődnek vele. Szinte sosem jönnek, mert mindig ott a másik gyerek, velük mennek ide-oda, velünk nem, mert mire ránk is sor kerül, addigra hulla fáradtak a másik unoka felügyelete miatt, mi nem tudjuk megkérni őket, hogy vigyázzanak 1-1 órát a gyermekünkre, mert a másik van ott...

Ha mi nem mennénk, szerintem nem is látnák, max. egy hónapban egyszer. Illetve, más téren is sokszor különbséget tesznek a gyerekek között, amit nem akarok részletezni.

Mi már nagyon sokat megbántódtunk és sírtunk emiatt, most azt mondtuk elég, nem erőltetjük a dolgot tovább, mi sem megyünk már, mert nem akarjuk folyton azt hallgatni, hogy a másik unoka így-úgy...

Persze feltűnt a dolog, és addig kérdezettek, míg el nem mondtam mindent, hogy mit csinálnak, mivel bántottak meg. Nyilván volt nagy sírás meg tagadás, hogy ez nem így van, de nem igazán tudtak mit mondani a történtekre, olyan esetekre, amiket nem lehet letagadni.

Most elvileg jönnének gyakrabban, de mi kértük őket, hogy ne, minimalizáljuk inkább a kapcsolattartást, ahogy eredetileg is terveztük, mert most olyan kellemetlen találkozni, mindenki feszeng, hiszen tudjuk jól, hogy csak azért jönnek, mert lelkismeretfurdalásuk van, nem az unoka miatt, hiszen belőle eddig is elég volt, amit kaptak, nyilván igazából nem kíváncsiak rá, és a testvéremmel sincs már kedvem veszekedni, mert a szülők egy napra nemet mernek mondani nekik.

Ti mit tennének? Rosszul döntöttünk? Ti engednétek a gyerek miatt, hogy jöjjenek és lmennétek megint gyakrsbban, akkor is, ha feszengés van a vita óta?